Kedves Elizabeth,

eszem ágában sincs unni a repülést, nem erről van szó, csak egyre inkább más légitársaságnál nyújtják azt a bizonyos repülési élményt.

És azért van összehasonlítási alapom a más légitársaságok sztyuvijaival is. Ők sem mindig mosolyognak, ők sem mindig figyelmesek és a repülőre pedig általában nem azért ülök fel, hogy a konyhaélvezeteknek hódoljak, (bár a Malévval ellentétben más légitársaságok legalább TÖREKSZENEK arra, hogy ezen a téren is színvonalasat nyújtsanak), mert akkor már sokkal jobb éttermeket tudok...

De hogy a Malévnál nagyítóval kell keresni a FIGYELMES sztyuvit, nos ez is sokat elárul az ott uralkodó állapotokról, egyéb téren is.
El tudod például képzelni azt, hogy egy Swissairnél már az odaúton elfogyjon mondjuk az almalé? (Több alkalommal tapasztaltam a Malévon ilyet. Tanulság: próbálj meg minél előrébb helyet szerezni a gépen, mert ott még van választék...)

Egy olyan korban, amikor a szövetségeken kívül maradt kisebb légitársaságok egyre nagyobb küzdelmet folytatnak a pozíciók megőrzéséért, a Malév egyre inkább szégyent hoz arra a lobogóra, amely ott díszeleg minden gépén. Persze ez nagyrészt az utasközönség összetétele miatt is van (korábban említettem az albán menekültekkel zsúfolt gépet.)

Nem akarok ezzel szapulni senkit sem, de utazom és megfigyelek dolgokat.

kradír,
bár hallgattál volna.