Kicsit felizgattál ezzel a füles témával, pedig egyszer már alámerültem ugyanígy, mint te, csak akkor masterelésre kerestem olyan fülest, ami a 200 km-re lévő stúdióval közös pont lehet. Az egyik ilyen fix pont a Beyer dt880 pro füles volt, a másik véglet az a grado-hangzás, ami pont az extrémaudiónál vágott mellbe (vagyis fültövön;Đ), és küldött padlóra kegyetlenül néhány népszerű, mézes-mázos hififülest.
Mostanában ritkábban hallgatok fülest, de ez a két cucc még mindig megvan, amire most ismét ráhallgattam:
Az egyik a 85 ezres Beyer dt880 pro, a másik a gradósok körében is nagy respectnek örvendő, kb. 200 ezres RS2e jelű füles + extranagy párnával.
És elindítottam a fülesgyilkos állandó tesztzenémet, ami nem csak a hangzásával, de a hihetetlen precíz és profi mix+master munkával etalon nálam (gondolom, másoknál más miatt is, mert több mint 50 millió letöltésnél jár;)
>>> https://youtu.be/b1RKaRgVFKk
Számomra a különbség most a két füles között ordítóbb mint valaha.
A Gradót a nagy párnával hallgattam először, de már két perc után visszaraktam az eredetit. Bár nagyon tetszetőssé és testessé teszi a zenét, a lábdob jóval mélyebbre megy, mint az eredeti párnával, de sajnos kicsit régimódi rockot csinált a modern, nagyon gyors és fókuszált dobhangzásból.
A Grado a gyári párnájával elementárisan, de kicsit tolakodóan szól a banda a nagyon tiszta vokál sound mögött (a screamelés is nagyon profi és tiszta!) egészen 2:40-ig, ahol beúszik és szétterül egy szóló zongorahang, majd ráúszik 3:05-nél a vonóskar is a vokálra... Ez nem kicsit kijózanító a zene ívét és üzenetét tekintve, de a nagy változás akkor kezdődik, amikor újra megszólal a metál banda és 3:24-nél visszaúszik a zongora+ vonós soundra... Na ebben a pillanatban ver rá a Beyer két kört a Gradóra!
A Beyer ugyanis megtartotta a zongora+vonós+vokál sound érzelmi üzenetét, és 3:24-től - a metál banda belépésével - szintet tudott lépni a zene ívével is, elementáris hatást kiváltva úgy hangzásban, mint emocionálisan: végig szól és egymással is kommunikál az összes hangszer a lábgéptől a zongorán át a vonósokig, illetve a vokálig... Ez 4:04-nél lesz a napnál is világosabb, mikor elhallgat a banda és még mindig szól a zongora...
Az a zongora, amit a Gradó a felharmonikusok túlzott feldúsításával szinte teljesen eltűntett 3:24-től 4:04-ig a metálsound mögül, pedig a zongora által megjelenített zenei narratíva nagyon fontos az egész zenei üzenet szempontjából. Ezt a Beyer tudja és a maga módján közvetíti is! A Grado csak az extrém hangzásokra és a tetszetős hatáselemekre figyel, a szeriőzebb üzenet kevésbé érdekli...
A másik még "ordítóbb" különbség, hogy a Gradó zenéje bizonyos tartományok forszírozása kapcsán egy bizonyos hangerő fölött szétcsúszik, már-már elviselhetetlenné válik - bár amíg ide eljutunk, már többször összeszartuk magunkat, annyira a zene hatása alá vonja a hallgatót.
A Beyer szerényebb, nem a hang szépségére utazik, hanem megkeresi azt az üzenetet, hogy miafrancért is kell meghallgatni az arra érdemes zeneműveket. Nem vág semmit a képünkbe, de finoman figyelmeztet rá minden tekintetben, hogy mi az, ami nem szolgálja ezt az üzenetet. Ha ezzel a fülessel beállítunk egy hangzást vagy egy mastert, azt isznyatos hangerővel is hűen közvetíti, nem válik tolakodóvá, de nem is hallgat el semmit.
Kiváló munkaeszköz a 880pro az áráért - még ha nem is ezen hallgat az ember zenét. Talán csak egy fülesre cserélném el azonnal ebben az árkategóriában... ;)
