A legnagyobb talán a legelső volt. Gimis koromban,
'87-ben jöttek vihornyások toborozni a suliba, és sikeresen elcsábultam. Következő hétvégén ki is mentem Bcsabára a reptérre, ahol is az oktató, miután megtudta, hogy még "szűz" vagyok a repülés terén, elégedett kézdörzsöléssel közölte, hogy akkor "együtt fogunk megismerkedni a repülés örömeivel"...
Nna, én már a csörlésnél konstatáltam, hogy nem az én gyomromnak való ez a repülés. De miután leoldottunk, és elcsendesedett minden, azt hittem, hogy "ott élvezek el". Fantasztikus volt. Majd jött egy balforduló, itt elbizonytalanodtam egy kicsit, de amikor ismét egyenesen repültünk, már tudtam: ez kell nekem, enélkül nem lehet élni. Ezután némi spirálozást is bemutatott az oktató, itt még legyűrtem valahogy a gyomrom, de aztán a kissé meredekebb leszállásnál minden kijött belőlem.
Elég nagy égés volt. Az egyik oktató mondta, hogy el se menjek az orvosira, látszik, hogy nem birom a térbeli mozgást. Haza is kullogtam, de csak nem hagyott nyugodni a dolog...
Végül is C vizsga után voltam kénytelen abbahagyni, mert érettségi után elköltöztem 130 km-rel "odébb", és nem maradt időm repkedni.
Egyébként mentem volna a repműszaki fősulira is, de Kecskeméten a gerincröntgenen kivágtak mindjárt az első napon. :-((
Szóval maradt önállóan a Góbé, mással együtt meg nagyvas, néha hiénázáskor Wilga, Gavron, Z142, AN-2, MI-8, Kamov, egyebek.

Üdv: mato

Ps. Utasszállítóhoz még nem volt szerencsém :-(