Így:
Bemegy a Nő a munkahelyére március 8-án. Korán érkezett, ez abból is látszik, hogy talál helyet a parkolóban.Másból is, de azt majd később.
Szal ott ül nagyon komoly arccal a szakszervezetis hölgy a portánál egy öltönyös úr társaságában.Na, mingyá köszöntenek, csak nehogy a hölgy...- gondolja a Nő, majd oldalra les, ahol tavaly is, meg azelőtt is az ajándékok voltak...Most is ott vannak, egy egész asztalnyi cégfeliratos bögre.Visszapillant az öltönyösre, várva a köszöntést, eközben megállni azért nem mer, hogy ne legyen tolakodó, viszont nem is akar ezerrel átgyalogolni a tartományon.Belemerevedik az eldöntetlen mozdulatba, kérdőn néz az öltönyösre.Nem késik a válasz:"Majd, ha megjönnek a virágok..." Télleg korán jött...
A tárgyalóban felkészül az egyeztetésre, közben azon rimánkodik magában, hogy eszébe ne jusson a partnernek virágot hoznia...
Később, a titkárnő unszolására, csak lemegy a portára, pedig van bögréje, a cserepes virágoknak meg nem kedvez az iroda klímája, szal lemegy az előtérbe.Irtó kínos az egész, a kutya nem törődik vele, "El lehet venni?" kérdi kényszeredetten."El"-zárja rövidre az ölötnyös, a szakszervezetis néni viszont némi rosszallással megkérdi:"Nem vittél már?".A Nő magyarázkodik, hogy ő ugyan bejött már az épületbe, de akkor nem volt virág...süllyed a föld a lába alatt, utálja a nőnapot, a titkárnőt, a félholtra vált virágot,
s megfogadja, hogy még aznap befizeti a szakszervezeti díjat, s jövőre nem csak az össznépi Mikulást hagyja ki, hanem nőnapon is szabadságoltatni fogja magát, mert nem viselné el a finom, nőies lénye,
hogy ezzel az egésszel ekkora gondot okozzon...
...a szakszervezetis hölgynek.