Elolvastam én is. Kedves Rhadamantys, igazából nem tudom, mi volt a célod eme "tanulmánnyal". Tényleg nem bántani akarlak (azt se tudom, ki vagy), de én itt csak egy csomó általánosságot, közhelyet olvastam. Az utolsó bekezdés pedig:
"A nőnap egy olyan mézesmadzag, amely arra szolgál, hogy a nők nagyobb tömegei mégse lázadozzanak mindennapi megaláztatásaik ellen, hanem higgyék azt, hogy ha nem kéne „rohanni”, mindennap virágot kapnának a férfiaktól és étterembe mennének vacsorázni. A nőnap a körítés, a díszlet, ami leplezi és feledteti, hogy az év bármely napján számos férfi a nőre mint tárgyra, élettelen testre („1 db csókos száj, 2 db kemény mell, 1 db nedves vagina”) gondol. Aki ha a saját feleségük, barátnőjük, akkor mindezen tartozékait rejtse csadorba, ha pedig más felesége, barátnője vagy szabadúszó, akkor hordjon bikinit (monokini mégjobb), hogy láthatóak és vizuálisan élvezhetőek legyenek bájai. Mindkét eset ugyanazt jelenti: a nő nem rendelkezik saját testével: az vagy férje / barátja / szeretője féltett kincse, vagy pedig közpréda (mégha csak a szemnek is). Vajon milyen mélyre néz egy férfi a nő dekoltázsába, miközben átadja azt a fonnyadt kórót neki?
Ha én nő volnék, vigyorgó fogai közé nyomnám a tetves virágait"szerintem saját hozzáállásodat tükrözi. Különben nem tudtad volna ilyen részletesen leírni. De be kell vallanom, hogy én még ilyen hozzáállással nem találkoztam. Nem tudom, miért e nagy pesszimizmus, de szerintem jobban körül kellene nézned. Nem hiszem, hogy éppen túl boldog lennél, vagy mikor ezt leírtad, boldog voltál. Én már kaptam néhány férfitól olyan szép ajándékot (természetesen nem tárgyi ajándékot) pl. hódolatot, vagy a szemében a csodálatot, hogy az egy életre meggyőzött arról: a párkapcsolat , és a férfi és nő misztikus viszonya a legjobb dolog a világon. Hidd el, vannak még normális emberek. Tratam-tratam, itt ér véget az erkölcsi, ám ráutaló célzatú prédikáció.