szerintem pedig igazából az ises mondat úgy hangozhat (amennyiben ténylegesen van előzménye), h: "De, a tacskó is kutya." mintha vki megkérdőjelezte volna a tacskók kutyaságát, és a "Tacskó is kutya." egyfajta felelet erre az előzményre. De ha valójában nincs előzmény, nem kérdőjelezi meg senki a tacskók kutyaságát, csak valaki felveti, hogy "A tacskó is kutya.", akkor az olybá tűnik, mintha a kijelentő úgy érezné, h nem tekintik eléggé kutyának a tacskókat. tehát ilyen értelemben éreztem picit bizonygatásnak, mert nem tudjuk, h az ises kijelentés egy valódi kijelentett előzmény előzi-e meg, vagy nincs semmiféle előzmény, csak bizonygat. 

Ellenben pl. ha olyan a kutyatartó trsdlmi közeg, h bár nem mondják ki, de érezhetően nem tekintik kutyának a tacskót, tehát szóbelileg nincs előzmény, h a tacskó nem kutya, deee azért pl. kutyás strandokra nem engedik be a tacskókat, hanem hörcsögketreceket alakítanak ki számukra , h ott tartózkodjanak, amíg a gazdi strandol, akkor ezzel implicit van kimondva, h nem tartják a tacsit kutyának, de nem hangzik el az előzmény, amit a hangzó kijelentés követ, h "A tacskó is kutya.". Ilyen esetben szerintem hatásosabb kijelentés az is nélküli verzió, amire (pszichológiailag) kevésbé érkez(het) azt vitató válasz, esetlegesen kötekedés. Tehát, hogy "A tacskó kutya." Is nélkül.