Sziasztok!

A pontrendszer nagyon jó ötlet, hiszen lényegesen nagyobb visszatartó ereje van, mint a hagyományos bírságolásoknak. A hazai bevezetésével kapcsolatban azonban komoly aggályaim vannak, mert a magyar közállapotok korántsem értek meg eléggé arra, hogy a rendszer kellő hatékonysággal és tisztességgel működhessék.

Gondoljunk csak a Rendőrcsaládok Önsegélyező Egyletére, mely a kétségtelenül alacsony rendőri fizetéseket karitatív célból tartott gyűjtés keretein belül, egy trafipax készülék segítségével egészíti ki. Budapestnek például nagyon sok olyan szakasza van, ahol a megengedett 50-es sebesség helyett nyugodtan lehet jóval többel is kocogni, ennek ellenére rendőreink az amerikai rangereket is megszégyenítő álcázó tulajdonságokkal állnak lesben, hogy balszerencsés áldozataik pénztárcáját megcsapolhassák. Természetes dolog, hogy a büntetőpontoktól való félelem a szerencsétlen autósokat még magasabb összegek megfizetésére, míg a rendőröket a bűnüldözés helyett a szabálysértőkkel szembeni intézkedésre ösztönzi. Ez pedig azt jelenti, hogy a pontrendszer bevezetése más téren erősen visszaüt.

Amerikában már évek óta hatékonyan működik a rendszer, hiszen nincs kézzelfogható rendőri korrupció, és a nyilvántartási rendszer is nagyon fejlett. A rendőrautókban szériafelszerelés a számítógép, mely a részletes központi nyilvántartáshoz kapcsolódik. Megállítás előtt ellenőrzik az autó tulajdonosának előéletét, így az intézkedést már ennek ismeretében folytathatják le. Ha például egy drogkereskedelemért többször büntetett személyről van szó, a rendőr szinte biztos, hogy töviről hegyire átvizsgálja az autót, ha egy erőszakos cselekményekért elítélt polgárt állít meg, a kellő óvintézkedések megtétele után (a rendőrautó páncélozott ajtóinak takarásában állva, mikrofonon utasítva) kezd intézkedésbe a vezetővel szemben. Engem rendőr részéről ott még inzultus soha nem ért, még a megbüntetésem esetén is partnerinek éreztem a viszonyt, nem az itthon tapasztalt kioktató-fenyegető, a megvesztegetés irányába toló beszélgetésekre került sor. A rendőrök emberi hangon elmondták a megállítás okát (és nem azt kérdezték, hogy tudom-e), majd kissé szájbarágós módon (ez az amerikaiakra mindig is jellemző volt) elmagyarázták mivel veszélyeztettem magamat és másokat. Miután jeleztem, hogy megértettem őket, belátom tévedésemet és tartózkodni fogok hasonló cselekményektől a jövőben, szemrebbenés nélkül elővették a csekket és megbüntettek, de többször beérték azzal is, hogy ráébresztettek a cselekedet helytelenségére.

Érdekes dolog, hogy US-ben teljesen legálisan lehet különböző trafipaxot előjelző készülékeket használni az autókban. A rendőrök ezek létét a bosszúság legkisebb jele nélkül veszik tudomásul, egyszerűen azon igyekeznek, hogy ügyesebbek legyenek a macska-egér harcban. Közvetlenül hazautazásom előtt vettem az autómba 1200-ért egy egészen profi ketyerét, mely még a lézeres mérést is nagy hatékonysággal jelzi, ráadásul az olcsóbb típusokra oly jellemző városi vakriasztásokat kiküszöbölve. Ott, ahol élek (Virginiában) az átlagnál jóval sűrűbb forgalom miatt 65 mérföldes sebességkorlátozás van érvényben az autópályákon, de a legtöbben 75-80 körül hajtanak. Hasonló mértékű sebességtúllépésnél a rendőrök beérik bírsággal is, büntetőpontok csak a durvább szabálysértéseknél és a közeggel szemben tanusított tiszteletlenség esetén jönnek. Rosszabb a helyzet a dobozokba szerelt speed trapek esetén, hiszen ilyen esetekben nem bízhatunk a rendőr engedékenységében, a büntetőpontokról szóló határozatok a táblázatokba foglalt számadatok rideg fényében születnek meg.

Jó ötletnek tartom tehát a pontrendszer bevezetését, de kívánatos lenne, ha az amerikaihoz hasonló viszonyok mellett valósulna meg. Persze kissé idealista vagyok...