Ők a nyelvészek, és garantáltan jobban csinálják.

Ennek bemutatására volt jó Sáfár beidézett oldalai a 2020-as Interdiszciplináris konferencián elhangzott nyelvészeti összefoglaló a két- (több) nyelvűség tudományos megítéléséről. El kell olvasni, meg kell érteni annak, aki meg akarja ítélni, hogyan csinálják a nyelvészek. Az utolsó, „összegzés helyett” mondatokat azért idézem: „Az újabb, tömörebb összefoglaló munkákban, valamint a közoktatásban és az ismeretterjesztésben a többnyelvűség valószínűségét figyelembe vevő, árnyaltabb gondolkodásnak kevés nyoma van, a közoktatásban használatos szövegekből pedig teljesen hiányzik. Ez részben a hagyományosan központi szerepű, eredeti céljával összhangban kizárólag a szétválásokat ábrázoló családfamodell által közvetített kép leegyszerűsítő értelmezésének tudható be”. (Salánki Zsuzsa: ELTE BTK MNYFI Finnugor Tanszék; Oszkó Beatrix, Sipos Mária: Nyelvtudományi Kutatóközpont, Uralisztika Kutatócsoport). Ezt tapasztalom itt is a „tudományos” hszokat olvasva. A tartalmi részről az a véleményem, hogy „kerülgetik a forró kását”! A szakterminusok hiányát elismerik. „Ma már a két- vagy többnyelvűségi kutatások kapcsán az új fogalomrendszerhez igazodva szuperdiverzitásról, multimodális nyelvi repertoárról és szemiotikai erőforrásokról olvashatunk a kurrens nyelvészeti munkákban a fent említett szemléleti változás következtében” Lábjegyzet: „Rampton et al. 2014; Pietikäinen et al. 2016. Megjegyezzük, hogy a megújult fogalomkészletnek és szemléletnek az elemei többnyire megfeleltethetők a klasszikus iskolák által használt eszközkészlet elemeinek, mint ahogy a megújult elméleti alapok definiálása után ezen új iskolák követői – is terepmunkájuk és a gyűjtött anyag elemzése során – sok esetben a korábban is alkalmazott terminológiához és módszerekhez nyúlnak vissza”. Hogy ez nálam a modellezés során „higany-kolloid-mémszerű-idősodrony” fogjuk fel „szuperdiverznek”!  :DDDD