Kedves Haliho!

Bizonyára félreérthetö voltam, ezért még1x nekiveselkedek. Szavakkal könnyebben birnék-))

Alapvetöen egyetértek azzal, amit írtál, de itt azokrol szoltam, akik nem tul kozeli ismerösök, de mégiscsak szeretnének mondani valamit.
A "sablon" eszköztárat arra az esetre tartom hasznosabbnak a félrenézésnél, amikor valaki _szeretné_ kifejezni az együttérzését, de mivel iszonyu zavarban van és nem tudja mit mondjon ezért inkább kiveszi a táskát a kezedbol vagy ugy kezel, mintha beteg lennél. Természetesen nekem is jobban estek a szivböl jövo, kedves mozdulatok, vagy öszinte kiváncsiságbol fakado kérdések, de jol estek a távoli ismerösöktöl jövö "sablonok" is, mert ök legalább ennyit megtettek.
Elöször én se akartam, hogy a temetésen odajöjjenek nyilvánkodni, aztán mégse szoltam emiatt.

És én egyre inkább ugy vagyok vele, hogy igenis nézzenek szembe az emberek a halállal. Miért érzi ugy a 20.század embere, hogy ezt egyedül kell feldolgozni? Miért akarjuk mentesiteni a környezetünket? Miért akarunk ugy viselkedni, mintha mi sem történt volna, miközben igenis történt?! Pont olyan érzelmi traumát rejtegetünk, aminek esetleg látható jelei mutatkoznak rajtunk a munkahelyen, a családban, a társaságban. Régen ez egy közösségi élmény volt, együtt dolgozták fel az emberek- mint annyi mást is.

Tudod Haliho én elmondom, hogy meghalt anya, meghalt apa- ha szoba kerül, de nem azért hogy sajnáljanak, hanem mert könnyebb lesz nekem, ha tudok rola beszélni, de csak annyit amennyi feltétlenül szükséges, aki ismer tudja, nem vagyok érzelgös.
Pontosan amiatt nem tudják az emberek kezelni ezeket a szituáciokat, mert egyre ritkábban találkoznak vele.
Az nekem nem fájdalmas, ha beszélek rola, és könnyebb annak is, akivel beszélek, ha látja rajtam metakommunikatíve és szoban is, hogy hogyan viszonyuljon hozzám. dehát én én vagyok-)

És van olyan, aki nem olyan mint én. A gyász valoban nagyon magánélmény, és én is azt tartom, tiszteletben kell tartani, ha valaki nem ohajt rola beszélni!!
remélem még jobban érthetetlen lettem.
(mellesleg "sas" vagyok kisbetüvel)

üdv, sas