Layla!
Ti hová is tártok tulajdonképpen? ha már írtad, bocs, feledékeny vagyok, visszaolvasni meg nem nagyon van időm...
Egyébként a legutóbb én is úgy voltam, hogy minden OK. volt, beültettek kettőt, úgy vigyáztam magamra mint a hímes tojásra, aztán mintha mi sem történt volna, megjött. Semmit nem mondtak, mitől nem sikerülhetett, hormonelemzést sem csináltak, hogy az rendben van-e. Semmi, csak kitűztük a következő időpontját. Szerintem egyébként nekünk magunknak tényleg nem lehet tenni semmit annak érdekében, hogy a következő jobban sikerüljön, legfeljebb olyan alapvető dolgokat, amit amúgy is megteszünk: nem iszunk, nem dohányzunk (:-)))), kerüljük a felfázást... ilyen általánosságok.

Más. Képzeljétek, tegnap milyen hülye egy históriát hallottam. Egy ismerősöm kolléganője fiatal kora ellenére súlyos inzulinos cukorbeteg. Van már egy kisfia. A cukorbeetegsége miatt nem szedhet fogalmazásgátlót. Most terhes lett, de a doki (belgyógyász) azt mondta, hogy az életébe kerülhet a kihordás. Ma van abortuszon... Rögtön azt kérdeztem: miért nem kötteti el a petevezetőjét? Hát képzeljétek el ezt a logikát: mert ha a kisfiával történne valami, akkor ő akár az élete kockáztatásával is bevállalna még egy gyereket. Az nem izgatja, hogy addig megöl mondjuk hatot, ha folyton teherbe fog esni? Hogy lehet valaki ilyen önző? Nem beszélve arról, hogy az elkötést fel lehet oldani, de ha mégsem, akkor még mindig ott a lombikbébi... Hát a hideg futkos a hátamon az ilyen hülyeségtől.