Inter bella sero pacem. Dacaeque (?) juventae

in latii cryptis quaero tenere facem.

Ne sis posteritas ingrata ignaraque vultus

Austeri curis. Aspice talis erat.

MIntha az első két sor az ábrázolt, a második kettő pedig a rajzoló szájába lenne adva.

A harc közben békét vetek. Az erdélyi (dáciai, ha dacae-nek olvasható; a c inkább e-nek

látszik, de úgy nincs értelme) ifjúságnak próbálok fáklyát tartani a latin kriptákban

(gondolom, ez a zavaros kép a latin tanításra és szótárkészítésre utal).

Utókor, ne légy hálátlan, és ismerd meg (ez dupla tagadással van kifejezve:

ne sis ignara) gondoktól elkomorult arcát. Nézd, ilyen volt.