Gondolatok a téli szörfözésről

Egyre több (elsősorban negatív) véleményt hallani szeretett sportunk téli időszakban történő űzésével kapcsolatban. A hogyanját már többen leírták, most én is közölném gondolataim, de inkább a miértjével kapcsolatban, kizárólag szubjektív szempontok alapján. Feltételezem, hogy érzéseim, okaim egy részével nem vagyok egyedül, valamint talán így mások számára is érthetővé válik, miért szállunk vízre egyre többen, kicsit zordabb körülmények között is. Senkitől nem várom el, hogy egyetértsen velem, de páran talán elfogadják álláspontunk.

Először is ott kezdeném, hogy mivel én itt szörfözöm, mit jelent nekem a Balaton? Talán, mint Petőfinek az Alföld, vagy Wass Albertnek a hegyei, csak én nem tudom olyan szépen szavakba önteni gondolataim, mint neves költőnk, ill. írónk. Édesapám négy hónapos koromban fürdetett meg először a Balatonban. Először volt a nagy csodálkozás, majd a sírás-rívás – mikor ki akart venni a vízből. Ettől fogva gyerekkorom összes nyarát Nagymamámnál a Balatonon töltöttem. Már akkor lenyűgözött mindenkori szépsége, és egy életre belém ivódott az a kitörölhetetlen rajongás, amit érzek szeretett tájegységem iránt. Tizenhat évesen itt ismerkedhettem meg a szörfözéssel, amit három nyáron át űztem nagy lelkesedéssel. Aztán másfelé vitt az Élet, és majd’ három évtized után kezdtem újra az egészet, immáron harmadik éve újra űzöm kedvenc sportomat. Azt a sportot, amiről még első deszkára állásom előtt éjszakánként szó szerint álmodtam és vártam a következő éjszakát, hátha sikerül megint arról álmodni, hogy szörfözök, azt a sportot, ami remélem, életem végéig elkísér majd. És már nem akarok egyetlen alkalmat sem elszalasztani, amikor vízre szállhatok, legyen nyár vagy tél. Hogy jobb-e nyáron, meleg vízben és levegőben, kesztyű nélkül szörfözni mindössze egy shorty-ban? Hát persze, hogy jobb! De ez nem jelenti azt, hogy télen ne lenne élvezhető a szörfözés - ellenkezőleg, nagyon is az! Különben nem csinálnánk egyre többen, nem igaz? És nem azért, mert olyan kemény legénynek (leánynak, merthogy ilyen is van közöttünk) képzeljük magunkat, hanem azért, mert ez a sport télen is bőven ad annyi örömet, amiért megéri csinálni, ráadásul úgy néz ki több alkalommal, mint nyáron. A siklás az télen is siklás, és a téli szelek azért erre bőven adnak lehetőséget. Nyilván meg kell válogatni, milyen szélbe megy be az ember. Mivel Balaton déli partról beszélünk az ÉNy-i a legideálisabb, ugye ez a part felé fúj, de ésszel használható az É-i is, csak oda kell figyelni, hogy mély vízbe már ne menjünk. Bármi probléma adódna, a derékig, max. mellig érő vízből egyszerűen ki lehet sétálni a partra. A mostani ruhák tényleg kiválóak. Én most száraz ruhában megyek, de ez nem volt mindig így, korábban egy „sima” 5-3-as ruha alá vettem fel gyakorlatilag mindent, amim volt – nem fáztam, csak nehezebben tudtam mozogni. Nálam (mint sokaknál) a gyenge pont a kéz, de ez is kezelhető úgy, hogy amikor az első 20-30 percben elkezd igazán fázni, akkor nem szabad sajnálni az időt és a fáradságot, ki kell menni a partra 10-15 percre és lógatva, rázogatva, ujjakat tornáztatva teljesen át kell melegíteni. Ezután már nem fog fázni, legalább egy órán át. (Ha ki tudunk menni olyan sekély vízbe, hogy lógatva nem ér bele a kezünk az is jó, de a lógatás fontos!) Szóval odafigyeléssel biztonságosan megoldható a dolog, nem rejt több veszélyt magában, mint nyáron. A parton átöltözni 2-3 (esetenként 0) fokban, nos, vannak ennél kellemesebb dolgok is az életben, de ennyi kis kellemetlenség igazán vállalható. Gyorsan hozzáteszem szörfözés következtében egyszer sem fáztam meg, pedig volt, amikor elfelejtettem törölközőt vinni és a 20x30cm-es vitorlatörlő ronggyal próbáltam megoldani a dolgot úgy, hogy közben félig meddig a szél szárított meg kb. 5 fokban…( Volt erre azért szükség, mert túlöltöztem a száraz ruha alá és belűről teljesen átáztam…)  De bármily hihetetlen, ennek is megvan a feelingje. Mint ahogy annak is, amikor siklás közben arcomba csap a hideg víz, pár másodpercig  „vakon” megyek, amíg a szemem kitisztul, közben érzem a téli Balaton illatát, majd előttem 10m-re lebukik egy sarki búvár. Vagy amikor befordulok a spotra szinte biztos tudatában annak, hogy egyedül leszek, és megpillantok egy már riggelő sporttársat. De volt olyan élmény télen (a fizikai magyarázatát csak találgatni tudom), hogy szabályosan remegett a levegő a víz felett, miközben meleg (nyilván a megszokotthoz képest) fuvallatot éreztünk az arcunkon – szürreálisnak hatott. Nem beszélve egy „vöröskorongos” téli naplementéről, mikor „aranyhídon” szörfözünk. Aztán ott van, amikor a kifröccsent víz ráfagy a parti kövezésre és egyéb tárgyakra, jégburokba vonva azokat – csodálatos látványt nyújt. Tavaly télen januárban, olyan hózáporban mentünk, hogy a látótávolság nem volt 100m. Kizárt, hogy iszonyú elfogultságom ellenére csak engem érintenek meg ezek a dolgok.

Valamint megjegyezném, hogy bár én a szerényebb tudású szörfösök közé tartozom (jelenleg a fordulókkal küzdöm – néha már összejön egy-egy), idáig sem jutottam volna, ha kizárólag „jó időben” szörföznék. Minden egyes vízen töltött perccel nő a tapasztalat, egy kicsi mindig „hozzárakódik” a már meglévőhöz. A tapasztaltabb sporttársaknak, stabil fordulókkal kicsit jobb a helyzetük – ugye kevesebb vízbe nyúlkálás, nem elhanyagolható tényező!

Vannak olyan vélemények, hogy el kell menni melegebb helyekre szörfözni télen. Biztos jó dolog, nekem még nem volt szerencsém. De ezt egy átlag szörfös meg tudja tenni úgy havonta egyszer? Mert én igaz, hogy csak a Balatonon szörfözök, de ha úgy van szél és ráérek, akkor oda el tudok menni akár heti három alkalommal is, (bár nyilván nem ez a jellemző). Ha bizonyos ideig nem állhatok deszkán, nekem komoly elvonási tüneteim vannak. Ide születtem, itt élek, a lehetőségek adottak, csak alkalmazkodni kell a körülményekhez. Gondoljunk csak az északabbi népekre! Ők nem szörföznek télen? Dehogynem! És nem derékig érő vízben…

Tehát szerintem egyáltalán nem ördögtől való dolog a téli szörfözés! Mint a nyári, ez is rengeteg endorfint szabadít fel, fittebbé, ellenállóbbá tesz, és csodálatos élményekkel gazdagítja emlékeink palettáját.

Minden sporttársnak sok jó szelet kívánok, találkozunk a vízen!

Aloha