Még jó hogy nem azt írta Charroux, hogy a spanyol nátha a világűrből (esetleg a Vénuszból) jött, de azt hiszem tán Fred Hoyle-nak volt egy hasonló elképzelése bizonyos járványokról (bár nagyon rég olvastam erről).

Charroux kétségkívül megosztó személyiség volt, akár a könyvei. Az El Sapo-ról szóló információt átvette Garcia Beltrantól, aki inkább misztikus volt, mint biológus (már eleve a "Nap fiának" hitte magát, és inka hercegek leszármazottjának). Természetesen Charrouxnak semmilyen bizonyítéka (vagyis inkább Beltrannak) se volt a spanyol nátha ezen eredetére (de a többi elképzelés a vírus eredetére is csak feltételezés, ahogy te is írod: "vagy az usa-ból, vagy pedig kínából").

Ahogy Mandics írta Charrouxról: "Charroux nevezetessége, hogy minden lehető lehetetlenség és lehetetlen lehetőség mellett állást foglal, néha egyazon fejezet keretén belül." Charroux-szot olvasni csak körültekintően szabad (de én minden hibája ellenére is szerettem).

Később Charroux szemére vetették, hogy elhitt egy csomó mindent a Párizsban élő Beltrannak, aki elég ködös (bár kétségkívül érdekes) figura volt. Igaz Charroux mindig jelezte, hogy ez Beltrantól van, de az olyanokat is állított, hogy az ember egy földön kívüli nő és egy tapír kereszteződéséből származott, a Titi-caca tavat atombombákkal alakították ki vagy hogy a két egyiptomi nagy piramisnak fém borítása volt. De ilyenekről volt már itt szó:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158032757&t=9000303

Beltrantól vette át, hogy a piscói Kandaláber földrengés-előrejelző műszer volt, kötelek és tárcsák nyomait fedezte fel benne. Mikor Charroux maga is megmászta a piscói hegyoldalt, az 1971-es könyvében korrigálta az adatokat (éppen erről írt cikket Jacques Victoor a híres Kadath magazin egyik 1976-os számába a Kandaláber kapcsán).

A spanyol nátháról szóló rövid fejezetet ezzel zárja Charroux: "Azok számára, akik az új korszak programját készítik elő, a Vízöntő korát (ahogy mondják az okkultisták); a Kondor korát, biztosítják az amerikanisták - a mi időnk a varázslótanoncok kora."

Egyébként szerintem Charroux ezt a rejtélyes spanyol nátha esetét arra használta fel (afféle jól-rosszul sikerült példázatként használva) hogy elmondja "A szentségtörő idők" c. nagyfejezetén belül a kétségeit egy lehetséges sötét jövőről, hogy elmélkedjen a mikrobatenyészeteken, a laborokban előállított veszélyes vírusokon, beszélve arról a professzorról például, aki a vadnyulakat akarta 1952-ben kiirtani a birtokán, majd az egész szörnyen félresikeredett. Lehet az az állítólagos inka gyógyszer, ami a spanyol náthát okozta, nem is érdekelte igazán, csak felhasználta, hogy hatásosabb legyen a figyelmeztetése.

Charroux ezen könyve csaknem hatvan évvel ezelőtt jelent meg, de ebben a fejezetben inkább az emberiséget figyelmezteti arra, hogy a Vízöntő korában (a mi századunkban) jönnek olyan vírusok, melyeket laborokban fejlesztenek ki, és szándékosan fognak ráengedni az emberiségre. Hiszen tudják azt is, hogy nincs olyan vírus, ami a "teljes" emberiséget kiirtaná. S "A legveszélyesebb titok" c. fejezetét ezzel zárja: "Jó okunk van azt hinni, hogy e járványok némelyikét nem az emberiség egy részének elpusztítása, hanem kísérleti céllal idézik elő. Pontosan, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a lakosság nagyon nagy százaléka megmenekül a fertőzés elől, mintha a gondviselés erői ellenállnának a teljes népirtásnak. Úgy tűnik, lehetetlennek tűnik az emberi faj teljes megfertőzése vagy elpusztítása... A természet irtózik a fajok eltűnésétől." (1963).

A végén írod: "Saját véleményem szerint az inkák nem is jöttek volna rá az anyag (konkrét) mutációs képességére a körülményeik között." Ennek nehéz is lenne az ellenkezőjét bizonygatni, hiszen erre szerintem nem is utal régészeti lelet vagy más hagyomány.