https://pestbuda.hu/cikk/20220105_negyvenot_eve_tiltottak_ki_az_autokat_a_belvaros_nepszeru_utcaibol?fbclid=IwAR2kvPGcti6NIhMsyGtu2UG8ibzzRdO79nYXiSEbJfWZV8tivn5iUJpuQbY

Budapesten már az 1930-as évektől számos elképzelés született a városi autóközlekedés fejlesztésére, ezekben városi autópályákkal hálózták volna be Budapestet. Az Erzsébet híd átadásával például a teljes kelet-nyugati átmenő forgalmat a belvároson keresztül vezették el, amiben akkor a közlekedés szervezői semmi hátrányt nem láttak.

Az 1960-as évektől kezdve egyre több aluljáró épült a gyalogosok számára, de ekkor az is világos lett, hogy a gyalogosoknak is kell tér, főleg a kiskereskedelemmel foglalkozó városrészeken.

Leginkább Budapest szűk belvárosi utcáiban okozott gondot, hogy az autók mellett alig fértek el a gyalogosok, akik ráadásul ide vásárolni jártak. A Váci utcát, a Haris közt vagy a Vörösmarty teret ugyanúgy használták az autósok, mint a többi utcát, a gyalogosok csak a szűk járdákon közlekedhettek. Az első budapesti, autómentes utca a Váci utca volt, amelyet már 1964-től csak a gyalogosok használhattak.

Ezért 1977. január 4-től gyalogosutca lett a Kígyó utca, a Haris köz és a Pilvax köz, a Párisi utca a Váci utca és a Petőfi Sándor utca között, a Régiposta utca az Aranykéz utca és a Petőfi Sándor utca között, valamint a Kristóf tér.

A Vörösmarty teret is be kívántak vonni a gyalogos zónába, de itt a terület rendezése 1977-1978-ra maradt.

Ekkor még nem volt teljes a zárlat, a díszburkolattal el nem látott utcákban az éjszakai parkolás megengedett volt. A taxik maximum 15 kilométeres sebességgel, minden időszakban behajthattak a a Régiposta utcába, a Pilvax közbe, a Haris közbe, a Párisi utcába és a Kristóf térre — nem közlekedhettek azonban a Váci utcán hosszában, és nem hajthattak be a díszburkolattal ellátott részekre sem.

Ekkor a gyalogos zónák további kiterjesztését nem tervezték, legalábbis a belvárosban nem, csak esetlegesen a külső városközpontokban terveztek sétálóövezeteket létrehozni