A gyak ige első előfordulása 1138-ból való személynévi származékban, közszóként (igeként) legkorábban a 1416. utánra datált Bécsi kódexből mutatták ki. A kezdeti jelentése ’szúr, döf’, és a XVI. sz. harmadik harmadában jelenik meg a mai nyelvjárásokban egyedüli ’(férfi) nemi aktust végez, közösül’ értelem. A XVI. sz. végéről való a gyaka főnévi származéka ’karó’ jelentésben (amely eredetileg a gyakó melléknévi igenév alakváltozata lehetett).

NB. A mai nyelvjárásokban az ige ikessé lett: gyakik. Ez adalék ahhoz, hogy amit a másik topikban írtam a baszik ige kapcsán, hogy annak az ikessége is azt jelzik, hogy a jelentés nem aktív cselekvést takar, hanem fiziológiai-ösztönszerű cselekedetet. Itt is valójában az ikesedés a ’szúr, döf’ > ’közösül’ jelentésváltozás következménye. A magyar baszik azokban kezdettől fogva ikes, így nincs okunk annak a feltételezésére, hogy a magyarban valaha is élő volt a török forrásának, a bas- igének aktív ’nyom, szorít, tapos stb.’ jelentése.

Abban az etimológiai irodalom egyetért, hogy alapnyelvi örökségről van szó, de több etimológiát is javasoltak. A biztosabbnak látszó szerint ugorkori szó, amelynek a mai obi-ugor megfelelői: vogul jē̮kₒ- [jɤ:kʷ] ’átszúr, (el)töm, tömköd’ és osztják joγi̮- [joγɯ] ’üt, ver, vés, váj, kopog’, jăχəs- ’szúr, bök, döf ‹szálka a torokban, ujjban›’. Az ezek alapján rekonstruált ugor forma: *jᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf’ (ahol ᴕ: ismeretlen színezetű magas hangrendű magánhangzó, ɜ: ismeretlen színezetű és hangrendű magánhangzó).

A fonetikailag kevésbé biztos alternatív magyarázat a finn tokkaa- ’szúr, bök, döf, (fel)csipked, csipeget’ igével, valamint a zürjén és a cseremisz megfelelőivel veti össze finnugor *δ’ᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf, lök’ alapalakot rekonstruálva (ahol δ’: palatalizált zöngés fogréshang). — Még az is lehet, teszem hozz, hogy a kettő egy, és a finnugor *δ’ᴕkkɜ- az ugor elődnyelvjárásaiban lett *jᴕkkɜ- alakú.

Fun fact, hogy a mai Nevetlenfalu (ma Ukrajna) azért lett nevetlen, mert korábbi Gyakfalva nevének használatát annak vulgárisnak érzett előtagja miatt kerülték. Jóllehet az előtag nem a szóban forgó igéből, hanem a diák ~ deák ’tanult ember, írnok’ szóból származott. A névadás alapja az, hogy egy írnok birtokáról volt szó, vö. hasonlóhoz a német Schreibersdorf településneveket mint Buglóc (korábba Írófalu is, ma Ausztria) és Göbölfalva (korábban Buglóc, ma Szlovákia).