divide et impera.. a linux (desktopon) megteszi azt a szívességet a windowsnak hogy önként megosztja magát és felaprózva az erőforrásait, bele fullad a bábeli disztróözönbe. mondják hogy épp ez az előnye hogy szabadon válogathat az ember, de szerintem ilyen mennyiségnél ez inkább csak hátrány a bőség zavara. és amatőrség hogy egy sufniprojektben 10en 20an összetákolják a 856. világmegváltó disztrót, mert az összes megelőzővel nem tudtak megbékélni. ameddig ezt gyerekbetegséget nem tudja kinőni a linuxközösség, önként arra ítéli magát hogy megmarad egy marginális kísérleti platformnak.  már 10db disztró is sok egy rendszermaghoz és azoknak sem programkínálatban kellene különbözniük hanem a célfelhasználásban (pl. irodai/gamer/tudományos-fejlesztői/multimédia-studió/stb.. ) és pláne nem grafikai dizájnban (erre valók lennének a themepack-ok). szélesebb tömegek nem fogják maguknak megtalálni a linuxot, ameddig a linux nem képes megtalálni önmagát desktopon (egységes hardvertámogatás/csomagkezelés/grafikus felület stb) addig csak saját magával hadakozik, a windows(macos/bsd/stb) helyett, amit személy szerint sajnálok mert többre lenne hivatva ennél, hogy a fejlesztők maguk kis privát pocsolyájukban kedvükre dagonyázhassanak a fene nagy szabadságukban, mert képtelenek alkalmazkodni. így sokan (én se) fogok végig próbálni 30 disztrot, h melyik felel meg nekem ill ismeri fel a hardverem éppen. kinek van erre ideje manapság? a másik amit nem lehet nem észrevenni az a szélsőséges kettősség, a csili-vili letisztult dizájnokkal takargatnak egy ocsmányul konfigurálható fapados szedett-vedett alvázat. kinek kell egy ilyen autó? max a buherátoroknak.