Egyetértek, mese.

Nem realizmus. Szórakoztató, látványos, izgalmas mese.

János Vitéz is felhőbe kapaszkodik, kőevő óriásokat egrecíroztat, sárkányt kaszabol…

 

Esetleg azon lehet elmélkedni, hogy a ”fantáziadús ötletetek” mikor lépik túl a határt és mikor sértik meg a nézők intelligenciáját.

 

Azon még nevetek, hogy a vasfogú leesik ejtőernyő nélkül és csak leporolja magát, ám mikor az űrből is lepottyan, azt csak azért tolerálom, mert már majdnem vége a mozinak és ez az overkill belefér.

 

Azt még elviselem, hogy Bond cunamin szörföl, mindig nyer a kaszinóban.

 

A sivár dramaturgia

 

               (: a főgonosz – ahelyett, hogy lelőné  –  elmondja a terveit a világuralom átvételére és persze Bond meglátja a rést a mesterműn és a gonosz elsüllyed, felrobban, kirepül, felmorzsolódik etc. )

 

is tulajdonképen akceptálható, hisz az a koncepció esszenciája.

 

De van, ami már pimaszság:

 

Nekem ezen kategóriában a csúcs, mikor a ragyás koreait átoperálják egy félfejjel alacsonyabb angol gentlemanná, akinek még a tökéletes kiejtést is beleplasztikázhatták a torkába.

 

Kiváncsi lennék kinél mi verte/veri ki a biztosítékot….