Ha mar az otthoni hifirol beszelunk, bevallhatom, hogy van nekem egy kis skizofreniam. :-)

Az otthoni berendezesem: Rega Planar 3 lemezjatszo + Ortofon MC10S hangszedo + T20 trafo, Pioneer PD-S 901 CD-futomu + Audio Alchemy DDEv1.1 DAC, Mission Cyrus III erosito + PSX-R tapegyseg, Chario Hiper 1 MkII hangfalak, Cyrus es Sound Org allvanyok, van den Hul (The First) es Straightwire kabelek.

Ez egy nagyon szep hangu rendszer; teres, legies, meleg hangu, ugyszolvan "erzelmes;" akusztikus zenere kivalo. A melyei is megvannak, pedig a Chario "melysugarzoja" pont akkora csak, mint a tenyerem -- es nincs nagy mancsom! Otthon foleg komolyzenet es klasszikus dzsesszt hallgatok. Viszont! Miutan basszusgitaron jatszottam (eleg sz*rul, de ez mas kerdes), mindig is vonzodtam az igazi "dogos" melyhangokhoz, meg akkor is, ha az hamar nyilvanvalova valt, hogy a melyre hatolo, egyszersmind tiszta, kontrollalt basszus es az altalam preferalt levegos, teres hangzas egymast kizaro fogalmak -- illetve nagyon sok penzbe kerulne megvalositani (mondjuk a Dali nagy Skyline 1000 hibrid dipol sugarzoi eleg jo kompromisszumot jelentenek -- ugy 700 rugoert). Otthonra tehat megteremtettem egyfajta hangzasidealt, de egy kicsit elegedetlen voltam.

Erre jo az autohifi. A masik e'nem kie'le'se're. Igaz, itt is a szellos hangzast keresem (a Kenwood fejegyseg es a DLS szett errol hiresek), dehat azert ott van egy melylada 150 kover wattal megkuldve. Ebbol kovetkezik, hogy az autoban eleve mas zenet hallgatok: a klasszikusok vagy a dzsessz egyfajta szellemi erofeszitest kivannak a befogadotol, es ha en a kocsiban erre erofeszitek, es nem a kozlekedes tobbi resztvevojere, akkor kesz a baj.

Ugyhogy a lemezgyujtemenyem szepen ket reszre van osztva: egy csoport, amit csak az autoban hallgatok, es egy csoport, amit foleg otthon.

Es igy egesz jol megvan mind a ket e'nem. Koszonik szepen :-)