Újlaki Creative Commons License 1999.12.06 0 0 785
Ugyan megnézheti magát az a pilóta, aki a fűre teszi a gépet, de azért inkább a fűre csússzak ki, mint hogy lebucskázzak egy töltésről, megroppanjon a törzs, majd a hullámtörő köveken teljesen kettétörjön, hogy amikor az alig pár métres vízbe becsúszik, pont elsüllyedjen...

A fűre leszaladást könnyebb megúszni, és ott azért a pálya előtt dobbantás is több eséllyel sima lesz; na, nem mindig, majd elmesélem a koreai Tu–154-est. A vízparti pályánál viszont nincs szintben a talaj és a beton...

Az anyahajónál az a gond, hogy:

  • magasan van a deck, nem igazán jó a rádiómagasság;
  • a hajó dülöngél, nehéz jól "elkapni" (főleg persze, helikopterrel);
  • normál esetben nincs rádió, nincs ILS (be ne mérje az ellenség);
  • nagy gázzal kell leszállni (hogy azonnal át lehessen startolni, ha nem akad a horog);
  • jól oda kell vágni, és pontosan;
  • jó erős lesz a lassulás.

    Az, hogy rövid a pálya, csak a szimulátorban számít: a valóságban a horoggal el kell kapnod a 3 vagy 4 fékező dórkötél közül a másodikat (a többi a tartalék).

    Az A–10 szimulártoban csak úgy tudsz leszállni az anyahajóra, hogy egészen lassan, az átesés határán repülsz. Ez nagyon nehéz, mert instabil a gép, és nagyon erősen érezni a kereszt-haránt csatolást. És persze behúzott futóval, és oda kell vágni, és pont az elejére, különben lecsúszol. Meg lehet próbálni a szárnyat beakasztani a hídba, akkor a gép megpördül, és hamarabb megáll.

    • Előzmény: noidea (784)