Az a konkrétum, hogy a dogmát kőbe vésett igazságnak tekinted! 

A tudomány mozgatóereje pedig a kételkedés! 

A dogma alapját képező tények igazak voltak, de  a benne érdekeltek ezt betonba öntik s nem fogadnak el semmit ami tovább vinné az alapötletet. 

A kutatók alapból kétfélék: az újat keresők és a már megtalálthoz görcsösen ragaszkodók. Az előbbiek kreatívok, míg az utóbbiak csak produktívak (hogy egy példát is hozzak: az előbbi a kisérleti állat egyik szervéből egy új tudományos tényt képes felfedezni, míg az utóbbiak ezt kiterjesztik az állat minden szervére és számtalanszor felfedezik ugyanazt a spanyolviaszt!) s ők az érdekeltek abban, hogy semmi se változzon, minden maradjon a régiben, nüansz változásokkal, szemfényvesztésből!  

Az alapkutatások területén emiatt számtalan dogmatikus irányzat alakul ki, ellenállva a továbblépéseknek. Az ok: egyrészt, mivel sokkal több a produktív kutató mint a kreatív, s ráadásul nem igazán érdekeltek  változásokban (vagy nem tudják követni azokat, vagy restek hozzá). 

Sajnos, mivel ez a kutató típus (tulajdonképen nem is kutató, hanem a témához értő szakmabeli, mivel újat nem képes létrehozni) nagyon sok területen nélkülezhetetlen a rutinmunkák elvégzéséhez, továbbra is maradnak és újratermelődnek minden generációban. A probléma akkor következik be, amikor a "sok lúd disznót győz" alapon átveszik az uralmat és megakadályozzák a fejlődést!