A korábban említett, Rózsavölgyiben vinilen kapható sorlemezek kapcsán jutott eszembe, hátha valaki még nem tudná:

A Beatles 1962-1966 válogatás CD-n a következő számok sztereók, ellentétben a sorlemezek CD-s kiadásaival:

A hard day's night
Can't buy me love
All my loving
And I love her
Eight days a week

Ez a válogatás CD-n csak 1993-ban jelent meg. Talán azt tükrözi, hogy belátták: elhibázott dolog volt monóban kiadni az első 4 nagylemezt CD-n. (Én pont ezért nem őriztem meg a Beatles-vinileim nagy részét.)

(Egyébként Pop Classic-kiadásban kapható egy magyar (szimpla) Beatles 62-66 CD, amelyen szerepelnek ezek a számok is, megéri megvenni, ui. (csúnya dolog! :) ) nem fizetett a magyar kiadó semmiféle jogdíjat a lemez kiadásáért, így az igazi Beatles-CDkhez képest nevetséges áron kapható, én pl. 990-ért vettem 1 éve.)

A 'könyvről':
Olvasgatom-olvasgatom és úgy érzem, kevesebb az olyan kritika, amely 'túl szubjektív'. A legtöbbet teljesen jogosnak érzem. És valahogy az egész könyv nagyon 'bennfentes', mintha ott lett volna és a tagoktól érdeklődött volna a dolgokról. Ez nagyon jó dolog egy zenekritikai könyvnél. A Stones esetében Cristopher Sandford 'Jagger' c. műve hasonló ebből a szempontból.
Meg sok dolog megvilágosodott, pl. a korábban értelmetlennek tűnő felgyorsított 'konferálás' a Let it Be előtt.