A menetrendben szereplő indulási idő elvileg a fékoldási idő, azaz az a pillanat, amikor a repülőgép a pályán állva, a hajtóműveket felszálló vagy közel felszálló teljesítményre pörgetve kioldja a féket, és meglódul. Ebben a pillanatban indítják az órát is, amely méri a repülés idejét a közbenső reptéren vagy célrepülőtéren a pályán való megállásig, illetve a pályáról való legurulásig. Ezért is van az, hogy egy-két perccel az indulási idő előtt általában már nem tudnak felültetni a gépre.

A havas idő igencsak megnehezíti a repülést. Az egyik, hogy erős havazás esetén mindaddig nem lehet a pályát megtisztítani a hótól, amíg a hó el nem áll. A havas, jeges, latyakos pálya meghosszabbítja a felszállási úthosszt, és sokkal jelentősebb mértékben a leszállási úthosszt. De ez csak egy dolog, a másik a gépek mgetisztítása a hótól és a jégtől felszállás előtt; ez idő- és munkaigényes, azonkívül szűk keresztmetszet.

Lehet még egy, kevésbé ismert akadály is. A nyolcvanas évek közepén éppen a forgalomnál dolgoztam, amikor az az iszonyatos nagy hóesés volt, amikor a fák a városban sorban kidőltek és leszaggatták a vezetékeket. Olyan volt, mint egy lázálom; alig tudtam kijutni Ferihegyre. Amikor elállt a hó, letakarították a pályát, aztán a gurulóutakat, aztán az előteret; de hát a kotrógép nem mehet a gép alá, ott bizony emberi erővel, lapáttal kellett a havat eltakarítani. A műszakvezető lapátot adott minden szakember kezébe, és gyerünk.

Itt még nem volt vége, a világ összes jégtelenítő folyadéka kevés lett volna ennyi havat leolvasztani. A szerelők felmásztak a szárnyra, kezükben zsákkal – a szárnyon nem működik a hólapát –, és azzal tolták le a havat.

Ezzel sem volt minden megoldva. Az előtér betonja olyan csúszós volt, hogy nem lehetett tudni, hajtóműindításkor alapgázon nem indulnak-e el a befékezett gépek; mert akkor menthetetlenül beleállnak a főépületbe. Ezért a gépeket egyenként készítették fel, kigurították az előtér közepére, keresztben, hogy legyen elég terük az önkifejezésre. Ott indították be őket, egyenként. Egy elment, aztán jött a következő. Délig, kora délutánig mind elmentek a reggeli járatok. Ugyanaz gép máskor addigra visszaér, elmegy déli járatként valahova, majd egy délutáni és esetleg esti járatként is funkcionál. Aznap ez a varázslat nem sikerült. Az egy irányba tartó járatokat összevonták, utas amúgy is alig volt, aki nem rettent vissza az idő és a késés miatt, az esetleg nem jutott ki a repülőtérre.

Szóval ilyen időben azt mondani, hogy minden járat időben elment... Én már egy éve nem nézek tévét, és azóta csodálatos belső harmónia alakult ki bennem, a világ kitágult, kiszínesedett, ezernyi érdekes és szép dolgot fedeztem fel, oylan dolgoknak is tudok örülni, amit azelőtt észre sem vettem... De hát ez már nem repülős téma.