A Tu–124-es egy kicsinyített Tu–104-es. Nagyon kis szériában épült (talán 120 készült?), mert átadta a helyét a Kistuskónak, a Tu–134-nek. A kistestvér sok levetett cuccot örökölt a bátyótól (nővértől?): azt hiszem, azonos a szárny (a külső rész) és a futómű, a törzs nagy része, pl. az üvegezett orr. És bizotsan belül is sok minden.

Egy időben elég sokat repültem a 124-essel, és főleg a kabinban. Korábban már írtam erről egy keveset. Ültem már egész úton a navigátor mögötti lecsapható ülésen, ott, az alagútban, az üvegezett orr mögött. Ültem a bal ülésben, és egy kicsit húztam-nyomtam a kormányt; de erről mindjárt.

Nagyon szerettem a gépet. Az első példányokon (067-ig biztosan) még hálós csomagtartó volt, később már polcos lett (072-től biztosan).

Ugyanúgy volt rajta robot meg BSzU-ZP, mint a 34-esen. A robot ugyanúgy, lehajthatóan volt belógatva a két pilótaablak között.

ICAO I-es, 800 m x 60 m-es a minimum, és láttam is ilyen leszállást élesben. Meg akartam írni, de túlléptem a terjedelmi korlátokon. Majd belinkelem.

1976 körül még vígan röpködtek, aztán pillanatok alatt átképezték a személyzeteket 34-esre, és az öred madarakat leselejtezték.