Charpentier írja itt: "Az aranyalmákat Héraklész nyerte el a pelaszgok számára Atlasz lányaitól, akiknek kertjét, a Heszperidák kertjét (a név jelzi, hogy ez a kert „nyugaton” fekszik) egy sárkány és Antaiosz, az óriás őrizte. A hely és a nevek (Atlasz, Antaiosz) azt sejtetik, hogy egy az Atlantisz elsüllyedésekor megmentett dokumentumról van szó."

Később a francia szerzőnk sokat foglalkozott az Ibér-félszigethez és Marokkóhoz köthető ókori és még régebbi hagyományokkal.

Főleg Héraklész Atlanti-óceán parti munkáihoz kapcsolódnak, ami olyan értelemben érthetetlenek, hogy a görögök azokban az időkben még mit sem tudtak ezekről a vidékekről!

Platón egy atlantiszi és "ősgörög" hadsereg küzdelméről beszél, amikor történt a nagy katasztrófa és Atlantisz elsüllyedése. Ez a történészek anakronizmusnak tudják be, de Mary Settegast amerikai ősrégész egy nagyon fontos tanulmányában már jelezte, hogy a Platón által leírt hatalmas háború a Földközi-tenger partjain a jégkor végén, valóban megtörtént:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=152853344&t=9000303

 

Ugyanakkor tudunk Héraklész (a latin: Hercules) egyszemélyes hadjáratáról Ibériába és az Atlasz-hegységbe. De valóban "egyszemélyes" hadjárat volt ez? Nem-e a hadseregét ez a prehisztorikus tábornok a tengerpartok mentén gyalogoltatta ideág? Ahogy Hannibál hadserege is gyalog kerülte meg Itáliát az Alpok felől, vagy az a görög vezér (nevét már elfelejtettem), aki az afrikai parton vezette sergét Karthagó ellen?

A hagyományok Héraklésznek tulajdonították a Gibraltári-szoros megnyitását, ami érthetetlen, hiszen a geológusok ezt 5,33 millió évvel ezelőtre teszik. Viszont ez talán csak a hajózhatásra is vonatkozhatott, amiről Avienus beszélt régi dokumentumok alapján vagy valami időszakos lezáródásról egy földrengés által..?

Braghine ezredes egyik feltevése szerint Héraklész az i.e. 5. évezred végén választotta szét a Gibraltári-szorost és ekkor süllyedt el Atlantisz is.

Ugyanakkor Braghine utal a Tarragonában 1850-ben talált ősi koporsó domborművére, ami mutatja a Rák-csillagképet a nyári napforduló idején. Alatta Héraklész királyt, ahogy két hatalmas sziklát szétfeszít, ahogy köztük áttör a tenger (amin hajók rostokolnak, lásd fentebb!). Viszont a tarragónai összetört márványszarkofág domborművével kapcsolatban már a kezdetektől felmerült a hamisítás vádja (ettől függetlenül csak igazolta volna a mítosz elmondását!), úgyhogy ez nem is vennénk be gyűjteményünkbe.

 

A Rák-csillagkép kora az i.e. 8500-6500 közt volt. Sykes ugyanebbe a korba tette Thot érkezését Egyiptomba. Héraklészt már a római hódítás előtt tisztelték Hispánia bizonyos részein. A görög legendák szerint Héraklész/Hercules kétszer is járt az Atlanti-óceán partján.

Sallustius történetíró azt írta, Hercules sereget vezetett Ibériába és ott is halt meg. Pomponius Mela szerint a csontjait Gadesben temették el...

Ezeket azért mondtam el, mert erről a hadjáratról olvastunk Jean Charpentier egy másik, szintén érdekfeszítő könyvében. Charpentier meg volt arról győződve, hogy Héraklész egy újkőkori hadvezér volt, a Rák csillagkép korában, tehát igen régen...