Szubjektiv merengések a Solarisról az Alhambra kapui CD révén
=============================================================

Paraméterek, amik kimaradtak a lentebbi/fentebbi diszkográfiából:

Én 2890 Ft-ért vettem egy Erzsébet krt-i, a Király utcai Kentucky-s
"csirkezabáldától" nem messzi, utcára nyíló, CD-boltban, de nem kizárt, hogy
másutt olcsóbb.

Kiadó: Periferic Records
Terjesztő: Sztereo Kft.
Terjesztő címe: H-1114 Budapest, Bartók Béla út 59.
Telefon: 00-361-385-6343
Telefax: 00-361-466-9674
Solaris E-mail: solaris@mail.datanet.hu
E-mail: StereoPeriferic@mail.datanet.hu

Az lejjebb/feljebb olvasható lexikon-cikkeken és borítószövegeken kívül nekem
nem áll rendelkezésemre semmi egyéb írott vagy más jellegű forrás; sajnos. Így
sajnos a neméppen hibamentes fantáziámra vagyok utalva, amikor a "Solaris-út"
-ról próbálok meg gondolkodni.

Az én érzésem szerint lassan két vagy méginkább három Solaris-korszakról
beszélhetünk:

Az első korszak (1979-1986/1990), a tehetséges és képzett zenészek indulása,
a Solaris-stílus kialakítása, az árral szembeni érvényesülés kemény próbája.
Ezt a korszakot a Marsbéli krónikák album fémjelzi talán leginkább. De nem
lebecsülendő az Éjszakai tárlat és az Ünnepi koncert 2025 concept-zenéje sem.

A második korszak (1986/1990-1997) az átmenet és a feltöltödés korszaka a
Napoleon Boulevard-dal, a Los Angelesi koncerttel. A Napoleon Boulevard
felbomlása után nyílvánvalónak tűnően már csak akkor jönnek össze, ha van
miért összejönni. Mindenki végzi polgári foglalkozását. A nagy LA koncert
mellett azért csak összejön egy-két bonus track is (pl.: Beyond) a CD
(újra)kiadások gondozásakor. Azért ez a Los Angelesi koncert igen nehezen fér
a fejembe, bár lehet, hogy csak információhiány az oka. Szerintem nemigazán
jellemző, hogy feloszlott magyar együttesek amerikai koncerteket adjanak. Ez
még működő együtteseknél is ritkaságnak vélem. De más megközelítésben, ha
például Mike Oldfield marketing lehetőségét összevetem a Solariséval, akkor el
lehet töprengeni, hogy mennyi MO-rajongó szerethetné szerte a világon a
Solaris minőségi zenéjét is.

A harmadik korszak (1998-), az utolsó, a jelenlegi, remélhetőleg sokáig tartó,
és esélyesen termékeny. Hiszen egy év leforgása alatt három CD került ki a
kezeik közül. Ha más nem is kapcsolja össze ezeket a CD-ket a CD-borítók
szerintem igen: mélyebb tónusú barnás "stichü" színek alkalmazása, remek
"Solaris hangulatú" grafikával. A CD-k amellett, hogy magukon viselik a
legnemesebb Solaris-jegyeket, nem esnek az önismétlés csapdájába. Ráadásul
mindhárom nagyszabású CONCEPT-album, ami sem nem triviális, sem nem egyszerű
feladat vélhetőleg. Úgy tűnik a Sors lassan kárpótolja őket a nemesebb
célkitűzéseikhez való ragaszkodásukért, de a kényszerűen kihagyott évek miatt
is, talán.

A Solaris stílusának verbális megfogalmazása nehéz ügy. A dzsessz-rock
megnevezés, amit a lexikon-cikkek aggatnak rá, szerintem elfelejthető. Amit
ők maguk mondanak - Instrumentális Rock -, márcsak azért is elfogadható, mert
authentikus forrásból - éppen tőlük - ered. Azonban én ezt kevésnek érzem.
Szívem szerint azt mondanám: Instrumentális Art-Rock, Space-Rock behatással.
De ennek a csűrés-csavarásnak tényleg semmi köze a Solaris-zene nagyszerű
lényegének befogadásához.

Múlt pénteken munkából hazafelé vettem meg az új CD-t. Állítólag egy hete
jelent meg. Hazamentem végighallgattam és mégegyszer végighallgattam - behunyt
szemmel, teljes sötétben - maximális koncentrációval. És elragadtatott...

Nekem nagyon szimpatikus volt a zenekar hozzáállása a Czigi hagyatékhoz. Bár
csak óvatosan merek bármit mondani, mivel "fekete doboz" számomra a zenekar és
Czigi kapcsolata 1995-től Czigi haláláig. A Solarisra teremtetett darabot
"Solarosították", a többit meghagyták annak amilyennek elkészült. Pedig szívük
szerint változtattak volna rajta továbbá Mike Oldfielddal szemben ők ráadásul
csapatmunkában komponáltak mindig is. Minden hozzányúlás (másnak a zenei
anyagához) óriási felelősséget és nehézséget rejt magába. Talán jó mutatja a
nehézség mibenlétét szerintem a borítón olvasható szöveg is: születhetett egy-
egy újabb dallam pluszba, de a "keverés színei és arányai" a végső határokig
maradtak.

Ha a Solarisnak bármi köze lehet Mike Oldfieldhoz, az szerintem Cziginek is
köszönhető mindenképp. A szólógitár és a szintetizátorok használata már önként
adja a lehetőséget. A szólóalbum zenei anyaga közvetlenül - közvetve sejtetni
is engedi ezt. A népzene iránti (mindkettejüknél meglévő) vonzalom is talán
kihallható az album zenei anyagából: a magyar is lásd az egészséges optimizmus
távoli - hangulati - idézése, a spanyol is - talán még sokkal egyértelműbben.
De lehet, hogy mindez csak az én túlfűtött fantáziám eredménye. Jó lenne
biztos alátámasztást vagy cáfolatot tudni. Azért az talán valami, hogy az MO
Budapesten topicba történt első hozzászólásomba - ahol is utaltam a párhuzam
lehetőségére - senki nem kötött bele. További érdekesség, hogy a két topic
hozzászóló-közössége között van némi, de határozott átfedés.

A Solaris és Mike Oldfield közötti eszmei kapcsolat nem éppen egyszerűen
megfogalmazható, de talán kétségtelenül létező kapcsolat. Ennek a kapcsolatnak
egy nagyszerű és szép példája esetleg az Alhambra. Írt egy spanyol
zeneszerző (Francisco Tarrega) - tán a századforduló környékén - egy nagyon
hatásos, máig népszerű gitárdarabot Recuerdos de la Alhambra címmel. Ez
olyannyira tetszhetett Mike Oldfieldnak is, hogy a Killing Fields albuma egyik
számának az Etude-nek ezt választotta alapanyagául. Ez az Alhambra köszön
talán vissza a Czigi-szólóalbum immár tematikus koncepciójában.

Ha valamiért lehet haragudni a Czigi posztumusz szólóalbummal kapcsolatban, az
szerintem az új divatnak hódoló "furfangos" papírdoboz. Ennek én csak hátrányát
látom:
1. Nyomdász végzettségűként úgy tippelem, hogy száz forintos nagyságrendben
drágíthatta az önköltséget, ami nem biztos, hogy jót tesz a terjedésnek.
2. Sérülékenyebbé, "használtabbá" válhat a CD a ki-be mozgatás során.
3. Tárolását nehézkesebbé teszi. Szerintem a hagyományos műanyag dobozban
elhelyezhető kis füzetke megfelelően tág lehetőséget ad a kreativitásnak és
információk átadásának.

És most a számok sorrendjében, a benyomásaim:

01. Personal Gravity (17:13)
Annál "minimálisabb" zenei anyagot el sem lehet képzelni, amivel a női vokál
indítja és vissza-visszatérően színesíti a tételt, ráadásul nagyszerűen. A
minimum két vezértéma is zseniális Solarisos/Czigis-téma. Megdöbbentő az
utólag felhasznált női vokál, mint hangeffektnek a kihasználása, a többi
pusztai kiáltáshoz hasonlatos férfi vokál-effektekhez hasonlóan.

02. Tango Tango (4:44)
Egy zseniális perputum mobile aláfestésű, preklasszikus ihletésű/vonalvezetésű
virtuóz darab. Az ötlet megismétlődik és monumentálisabb kidolgozását nyeri a
Seven Gates of Alhambra tételben.

03. Bangkok (4:10)
Egészséges optimizmust nagyon távolról idéző "magyaros" és "keleties/kinaias"
ihletésű alapanyaga már önmagában is mutatja rendkívűliségét. Az utólag
felvett dobok remekül erősítik a "bangkoki" hangulatot. Ez a Bangkok remek
szimbolum szerintem a távol-keleti miszticizmusra, és másokat is megihletett:
Lásd például az Abba-fiúk Chess musicaljét.

04. Old Lady with cat (7:37)
Cziglán tiszteletadása a barokknak amolyan Hommage a Bach típusú darab, amilyen
Kollár Attila szólólemezén is van. Polifonikus dallamvezetés egy rendkívül
egyszerű - mondhatni könnyű - dallamot takar, ami már a Personal Gravity
elején is felbukkan. Ezt szerintem nagyon nehéz lehetett úgy megkomponálni,
hogy ne váljék "nyálassá". Hasonló nehézséggel kellett szerintem megküzdenie
Mike Oldfieldnak az On Horseback-jénél. A szívemhez ez a tétel áll a
legközelebb a For Beginners mellett. Gyorsan hozzáteszem a Personal Gravity,
az April és az Alhambra kapui monumentalitásával nehezen összemérhető
kategóriák.

05. April (6:23)
Mike Oldfield hangzásra és komponálási módszerre leginkább emlékeztető
komoly darab.

06. Seven Gates of Alhambra (10:13)
Központi helyzetű, tényleg fajsúlyos darab. Meglehet az egész album
legihletettebb legkidolgozottabb/legkiforrottabb darabja. Megdöbbentően/
szívbemarkolóan zseniális vezértémával.

07. Swan song (3:40)
Nagyon szomorú a címmel harmonizáló "hattyúdal".

08. For Beginners (3:17)
Zseniális paródia, vagy ahogy a borítón szerepel fricska. Levonható talán az
az egyszerű következtetés - a rendelkezésre álló információk szűkössége
ellenére is -, hogy a Solaris szoros kapcsolatban áll a humorral (A
fuvolákat nem a szelek fujják, egészséges optimizmus stb.) Ez a darab a maga
három perces időtartamával újabb ékes példája ennek. Én a magam részéről még
soha nem hallottam semmilyen feldolgozását a közismert szamárindulónak.
Minimum két dolog kellhet: egy jó adag bátorság és egy még nagyobb - ihlethez/
tehetséghez párosuló - mesterségbeli tudás, hogy bármit ki lehessen hozni ebből
a hátborzongatóan triviális "hanghalmaz"-ból. Czigi valóságos arzenálját
vonultatta fel formai és stílus eszközöknek a cél érdekében, szerintem teljes
sikerrel. Az indítás egy mozi hőskorát idéző félhanggal lehangolt, nyikorgó
tetejű "zongorán" elővezetett "szóló", amikor is bemutatásra kerül a téma.
Ezután jön egy nagyvonalú variációsorozat, aminek a tetőpontján - teljes
pompájában megszólal a szamárinduló. Ezután nem marad más hátra, mint ismét a
"lehangoló" zongorán - ráadásul most már "pancser" előadású - ugyanaz. Nem
csoda, hogy a legvégén erőszakosan csukódik le a zongora teteje, némi
fájdalmas üvöltés kiséretében.

09. April Radio Edit (3:35)+10. Personal Gravity Radio Edit (3:46)
Sokat már nem tudok hozzátenni a már elmondottakhoz. Mindössze annyit,
szerintem követésre méltó nagyon kiváló ötlet ez a Radio Edit műfaj. Jó
meghallgatni "zanzásítva" is a nagyobblélegzetű műveket.