Kedves Sp!

Kicsi a világ.

Azt hiszem, a Legnagyobb repülős élményembe az is belefér, hogyan fordult valakinek az élete a repülős pálya felé.

11-12 éves lehettem, és a teljes Búvár sorozat megvolt. Kedvencem akkor a sorozatnak a titkosírásokról szóló darabja volt, az általad említett könyvhöz, (címe: Pilóta nélkül) nem nagyon fértem hozzá, ugyanis az akkor 7-8 éves Sándor öcsém (!) folyton magánál tartotta, állandóan azt bújta. A dolog érdekessége, hogy értette is: aerodinamikai előadásokat tartott nekem és Kálmán öcsémnek, előrenyilazott szárnyú repülőgépet tervezett, kifejtve a megoldás előnyeit (ennél ugyanis állítólag a szárny körüli áramlás nem a hajtóműtől el, hanem a hajtómű felé tereli a levegőt) és így tovább. Szent elhatározása volt, hogy aerodinamikus lesz (a fizikus, matematikus stb. mintájára).

A repülés engem is érdekelt, de csak amúgy, a többi dolgok (titkosírások, barlangászás, búvárkodás, hajók) mellett, sokadikként. Sándor öcsém és az idézett mű :-) keltette fel bennem a komolyabb érdeklődést. Máig ható élmány volt a könyv (egészen pontosan cikkgyűjtemény?) elolvasása. Valóban volt benne szó a torlósugárhajtóművekről (ha jól emlékszemm, a Nord Griffon ceruzarajzon szerepelt a könyvben), és nagyon érdekes volt a hangfal áttörésének története: lökéshullám, stabilitási problémák, kormányhatások felcserélődése, teljesítményigény, területszabály, felmelegedés stb.

A gimiben én tartottam a fizikaórát, amikor a repülésről volt szó; máig megvan Kölcsey Gimnázium aranyköpései között (szerkeszti: Salgó Ferenc) néhány emlékezetes terminológiai leleményem, pl. – a vízszintes vezérsík kapcsán – a lehajtóerő.

Aztán egyszer csak ott voltam, hogy dönteni kellett, és egyszer csak a Kijevi Repülőmérnöki Egyetemen találtam magam.

Sándor öcsém pedig csodálatos, berakásos gitárokat és más, egoztikus hangszereket készít.