az üresség megvalósítása után a két út kétféle lényt eredményez: az ördögöt és az angyalt. az ördög, akit átsegítettek a buddhák, az angyal pedig a jóakaró, aki bent maradt a társadalomban  ugyanolyan kvalitásokkal. mielőtt ördöggé váltak, ők is angyalok voltak, csak a megszabadulás megtapasztalása annyira sokkoló, frusztráló magány, hogy bár nem normális ( vagyis buta, zavarodott) érző lények már, de a magány miatt ellenállhatatlan ragaszkodás alakul ki az élet és az élőlények iránt. ezért visszacsatolnak az életre (vagy lehet ez az, amikor a sátán visszazuhan a földre), amit egyébként már meghaladtak a hibázás szintjén. így lesznek ők a szarkeverők, mert tudják, hogy odaát sem jobb, nincs hova sietni. gonoszakká és szivatósakká válnak, és élvezik, hogy az embereket megalázzák, mert semmi normális dolog nem okoz számukra örömet. ezt persze annak a tudatában csinálják, hogy bármikor bármit megváltoztathatnak, és az ilyen totális hatalom miatt igazából a legnagyobb kínzásnak sincs következménye, mert kipróbálják, aztán ha már nagyon durva, akkor visszacsinálják. ez a lényege a kalpáknak is. azért vannak a ciklusok, hogy változatos legyen, és a legnagyobb szélsőségeket is kipróbálják.

védekezni ezzel szemben nem lehet, kár küzdeni. csak tudd, hogy nincs választásod.