Végső kétségbeesésemben írom le azt, amit. Van egy 8 hónapos ragdoll cicánk. 3 hete betegeskedik. Azonnal hívtunk hozzá orvost, aki húsvét hétfőn ellátta. Ezzel még nem is lenne baj. Pár napig rendben volt, majd szombaton ismét rosszabbodott az állapota. Telefon elő, orvos újra ki. Természetesen mind a húsvét, mind a hétvégi szolgáltatás felárral működött. A cica állapota nem javult. Találtunk egy olyan orvost, aki el tudott jönni, megnézni. A doktornő nagyon rendes volt, ellátott tanácsokkal, gyógyszerrel. Ő is és mi is reménykedtünk benne, hogy nincs komoly baj a cicának. Pár nap elteltével azonban a helyzet változatlan maradt. Ekkor újra felhívtuk az orvost, aki azonnal ki is jött. Kérte, hogy végeztessünk röntgent és hasi ultrahangot a cicán, ergo keressünk fel egy állatkórházat. Ezt azonnal meg is tettük. Telefon elő, időpont egyeztetés céljából. Direkt a lelkemre kötötték, hogy most kedden menjek, mert akkor rendel az az orvos, aki igen tapasztalt a hasi ultrahang elvégzésében, a lelet kiértékelésében. Nem elég, hogy a recepcióra érve kistányérnyi szemekkel fogadott a hölgy, de - annak ellenére, hogy időpontunk volt, megbeszélve milyen vizsgálatot kérünk - ezt újra megkérdezte. Szépen helyet foglaltunk, hogy nah, végre megtörténik, aminek meg kell. Hát egy nagy frászt. Nemhogy ultrahangot, röntgent nem csináltak, hanem egy, a kórházban lévő doktornő elkezdte sorolni milyen vizsgálatokat végez, infúziót ad a cicának, elküldi speciális laborvizsgálatra a vérét, stb. Mindez kemény tízezer forintokért, holott mi tényleg csak ultrahang és röntgen miatt mentünk. Másnapra - mivel a cica mancsába kanült ültettek - újra el kellett menjünk, újabb adag infúzióra és kontrollra. Természetesen nem az előző napi orvos, hanem egy tök idegen várt a váróban. A szerencsétlen állat megkapta az infúziót, miközben végig az ölemben tartottam. Ezután jött a kontroll. Új orvos, új diagnózis, új vizsgálatok. Most azt találták ki, hogy OK a röntgen, de a hasát és nem a mellkasát nézték, pedig már előző nap is azt kértem, mert a kedves állatorvos hölgy, aki nálunk járt, direkte ezt kérte. De megint nem kaptuk meg. Jöttek azzal, hogy a cica bélgázos, ergo adjunk be neki kontraszt anyagot és vigyük ma vissza.... Szerencsétlen állat, ha meglátja a fecskendőt - bármilyen rosszul is van - menekül... Hab a tortán, hogy miután végeztünk az állatorvosnál és hazavittem a cicát, a hordozóból kiengedve összecsinálta magát. Már a rendelőben jeleztem, hogy nem stimmel valami a cicával. Furcsák a szemei. Megnyugtattak, hogy ha nem érzi jól magát, a harmadik szemhéja néha előrébb jön. Közöltem a dokival, hogy nyálzik is veszettül. Patakokban ömlött a nyála, miután visszahozták a röntgenről. A válasz: a stressz miatt van... Nem forszíroztam, ő az orvos... Hazaérve, nem elég, hogy az állat összepiszkította magát, de dülöngélt, mint aki részeg. Nyüsszögött, nyögött egész hajnalig. Felhívtam az állatkórházat, hogy most tulajdonképpen, ha volt a cicának széklete minek sanyargassam reggel a kontraszt anyag beadásával, hiszen kakkantott, nagy baj nem lehet. Közel 8 perc várakoztatás után közölték, azért csak adjak be neki annyit, amennyit tudok. De vigyázzak, lehet 4-8 kézre lesz szükségem... Este 8 után ismét telefonáltam, hogy a cica nagyon rosszul van. Természetesen 8 után már nincs telefonhívás, ezért e-mailt írtam, hogy azonnal jöjjön valaki és nézze meg, mert nagyon nem ilyen állapotban vittem be a cicát. Ma reggel kaptam a választ, ha beteg, vigyem be, készséggel állnak rendelkezésemre. Elnézést a nem nőies kifejezésért, de eldurrant az agyam! Először is, nem azt a vizsgálatot csinálták, amit kértem. Másodszor, etikátlannak tartom, hogy más állatorvos által kezelt cicát elkezdik a saját szakállukra "gyógyítani", kísérleteznek vele. Én csak röntgen és ultrahang miatt mentem, nem azért, hogy az egész állatorvosi könyvet a macskán próbálják ki. Éjszaka, mivel a cica nem aludt gondolkoztam. Rájöttem, hogy szerencsétlen azért kába, azért esik össze, megy dülöngélve, nyálzik és azért olyan a szeme, amilyen, mert kaphatott kábító, nyugtató injekciót, aminek a tényét ELFELEJTETTÉK közölni. Mégis ezek után hogy bízzon az ember? Elhiszem, hogy pénzből él mindeni, de ne az amúgy is legyengült állaton kísérletezzenek, miközben a probléma nemhogy fennáll, hanem rosszabb lesz! Szóval, ha valaki azt akarja, hogy a kiskedvence jó kezekbe kerüljön és nehogy elvigye a Budapesti Állatkórházba! Én mélységesen csalódtam. Nem tartom tisztességesnek az eljárást, a beteget képviselő gazdi, a kezelőorvos véleményének, akaratának nem meghallgatását, felülbírálását! Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, ha túl csapongó a gondolatsorom, de üt az ideg. A szerencsétlen 8 hónapos ragdoll cicánk napról napra fogy, szenved, mi idegesek és tehetetlenek vagyunk, a pénztárcánkat meg szépen fokozatosan napi több tízezer forinttal apasztják, de eredményt, gyógyulást, segítséget, orvosi diagnózist nem kapunk!