Tisztelt topikközönség- és társak, valamint alattomban olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy, már-már a szemtelenségig szaftos, erotikába hajló kalandomat. Az egész ott kezdődött, amikor Sümeg táján autóztam a hétvégén, és hirtelen gerjedelemtől szinte eszemet vesztve lekanyarodtam a főútról, s rátértem a múltból - nagyjából pont 2005 pünkösdjén - megismert mellékútra, amely már hozzá vezetett. Igen, a múlt édeskés árnyképe feltolult bennem, s tudtam, ismét kívánom, akarom őt. A szürke égen esőfelhők gyülekeztek, hogy kiadják magukból azt a mannát, amelyre a szántók, erdők olyannyira szomjúhoztak. De éreztem, hogy az én buja, vad, sűrű aljnövényzettel izgatóan benőtt mámoros kedvesem az égi áldástól kényelmetlenül tocsogós lesz, ezért elővettem az ide illő imámat, s néhányszor rigmikusan ismételgettem: - "Oh, ne fürggyé le, ne fürggyé le...". Ez hatott. A hatalmas karma segedelmével a rút fellegek elűzettek. Tudom, már nem fiatal a hölgy, de mit lehet tenni, a gerjedelem az gerjedelem és kijelenthetem, az igazi férfi ismérve, hogy nem onanizál, persze egészen kivételes, speciális helyzetekben igen, mint orvosi tanácsra, esetleg, ha nincs kéznél nő, vagy például, ha geológus a Lomnici-csúcs tetején, ha könnyűbúvár a Mariana-árokban, netán Grippen vadászpilóta.

- "Akarom ezt a Banyát!" - jelentettem ki apellátát nem tűrően. Igen, ám csakhogy - "FST" - gondoltam magamban, miközben a sümegi (rendeki)-erdő sűrűjében elveszve bolyongtam a Banyavárat keresgélve(merthát ez a Banya természetesen egy hőn áhított vár). - "FST" - mormogtam ismét, miközben a tüskés bozót karmai végigszántották alsó lábszáramat. Körülnéztem. Várnak nyoma sincs. Vlak mesterrel már jártunk itt 2005-ben, most azonban turistatérkép nem lévén nálam, így elővettem az okostelót, majd az segít. Annyiban segített, hogy mindössze kb. 2 km-re voltam a vármaradványtól, s még nem tudtam, hogy két dombvonulatot és két mély völgyet kell magam mögött hagyni, hogy megpillanthassam vágyam eszmei vonulatait, sáncait. Már csaknem feladtam és az utolsó - "FST!!!!" - is kiszakadt belőlem, amikor feltűntek a Banya ingerlő idomai. (A gyakran említett "FST" rövidítést saját magam plágizáltam el a dabasi állatorvostól, aki a beteg állatokat szemügyrevéve, sokatmondó hümmögés után szokta a vizitet lezárni az "FST" kifejezéssel, azaz nemes egyszerűséggel: - "Faszomsetudja". Namost, ott állván tanácstalanul a sűrűben, merre is kell haladni, hát belőlem is kigyütt az "FST".)

A vártúra tanúsága tehát: jobb ma egy Banya-lyuk, mint két fiú-fenék.