Most már emlékszem, köszönöm.

A nagyon gyors gépeken, néha csak a prototípuson, elöl egy hosszú, kinyúló rúd látható. Ilyen van a Concorde orrán, és ilyen volt a berepülések idején a z űrrepülőgépen is. Ez a lökéshullámkeltő: a rúd hegye kelti a lökéshullámot, azaz onnan indul a tölcsér, és akkor a gép már viszonylag zavartalan áramlásban repülhet. Egyébként meg ebbe a rúdba építik be a nyomásvevőket, néha meg rá az állásszög- és csúszásiszög-érzékelő lapátokat, hogy azok meg a még viszonylag zavartalan áramlásban mérnek.

Most látom, hogy egy korábbi hozzászólásomban kissé népies modorban írtam a hangsebesség fölötti kifejezés latinos változatát.

Két személyes "szuperszónikus" élmény.

Az egyiket már megírtam: Mivel a derék jó Czinege eltárs úgy gondolta, hogy két gyerekkel a nyakamban jó katona leszek, úgy adódott, hogy a szakszerű honvéd-humánerőforrás-politika jegyében (akkor még nem úgy mondták) kommendáns zászlóaljhoz kerültem (szakácsok-pincérek, írógépműszerészek és őrkatonák voltak az élsportolókon kívül). Egy lőtéren láttuk a közelben nyitott futóval, kieresztett fékszárnnyal "lassan" elsuhanó vadászgépeket. Egy derék sorkatona – civilben tornatanár – lelkendezett, hogy "ezek most szuperszónikus sebességgel mennek". Nem tudtam őt meggyőzni, hogy nincs igaza; sőt, majdnem meggyőzött, hogy ő tudja jobban...

Kijevben tanultam, és a nyári menetrend szerinti heti két BUD-IEV járat nagyon jól jött a hazapattanás meggyorsításához (a Tisza-Expresszen 23 óra volt az út). A MALÉV jóvoltából a diákok egy időben szabadjegyet is kaphattak (köszönet érte!), és éppen úton voltam hazafelé. A repülés mindig nagy izgalom, még a századik után is. A járatot elsősorban a Szocsiból és Picundáról hazatérő IBUSZ-csoportok számára tartották fenn, az egy-két szabad helyre vettek fel még fizető utast vagy, mint most, a szabadjegyes diákot. A váróban már ott volt a csoport, köztük egy kalapos-csizmás parasztbácsi is.

Egy kis helyen ki lehetett látni az előtérre; homlokomat az üveghez nyomva csodáltam a MALÉV festésű Tu–134-est.

Ekkor megszólalt mellettem egy fiatal férfi, aki szintén a gépet nézte, igazi jó bihari tájszólással:
– Szuperszaóóónikussal megyünk!
Elkezdtem neki magyarázni, hogy ez csak egy sima gázturbinás gép, és hát messze van a hangsebességtől, és különben is, ugye, csak a Concorde...

A férfi azonban nem hagyta magát, ügyet sem vetett rám:
– Gyerekek, gyertek, nézzétek, szuperszaóóónikussal megyünk!

A gépen aztán együtt iszogatta a sárga-barna címkés Debrőit a kalapos-csizmás parasztbácsival.