Hadd oszlassak el egy tévhitet. A hangrobbanás nem akkor hallatszik, amikor a repülőgép átlépi a hangsebességet. A hangsebességnél nagyobb sebességgel repülő test, tehát egy repülőgép is, egy lökéshullám-kúpot húz maga után. Ez úgy keletkezik, hogy a mozgó tárgy által keltett, és normális, szubszonikus körülmények között minden irányba gömbszerűen szétterjedő nyomásváltozás, azaz a lökéshullám szuperszonikus repülés esetén egyszerűen lemarad az őt keltő tárgy mögött. A különböző időpontokban keltett lökéshullám-elemek ekkor már nem hagymahéj-szerűen, egymásba burkolózva terjednek, hanem egy kúpot alkotnak, a kúp palástján pedig az egyes lökéshullámok hatása összeadódik.

Amikor ez a kúp a földön álló megfigyelőt eléri, akkor hallani a hangrobbanást, a jellegzetes kettős durransát, a "ba-bang"-ot. Hogy miért hallunk két durranást, az ne egy ignoráns villamosmérnöktől kérdezzétek, hanem egy vérbeli aerodinamikai szakembertől, vagy legalábbis egy gépészmérnöktől.

Ha ismerjük a gép sebességét, a hangrobbanás segítségével meghatározhatjuk a magasságát. Amikor a gép áthalad a fejünk felett, egyik kezünkkel indítsuk el a stopperórát, a másik két kezünkkel fogjuk be a fülünket. A durranás pillanatában az órát amúgy is kiejtjük a kezünkből, kis szerencsével leolvasható, mikor állt meg. A másodpercek számát 3-mal elosztva, mint a villámlás-mennydörgés páros esetén szoktuk tenni, megkapjuk a gép magasságát kilométerben. Aki pontosabb értékre vágyik, vegye figyelembe a hangsebesség változó értékét a különböző magasságokban. Ehhez egy hőmérő jó szolgálatot tesz, csak még a durranás előtt olvassuk le a korrekciós értéket.