És folytatnám a repülőterekkel.

Láttam már a célrepülőterünket a kabinból, a pilcsik között-mögött állva, a pótülésben ugyanott, a navigátor mögött az üvegfülke lejáratában, de utasként a közlekedőfolyosóra kihajolva, a nyitott kabinajtón át is. És ha minden kötél szakad, és az embernek szerencséje volt az ültetésnél, akkor a gép manőverezését figyelve, itthon pedig a helyismeretre támaszkodva tudni lehet, mikor érdemes az ablakon kinézve megpróbálni megkeresni a kifutópálya csíkját, és szemmel követni, amíg a ráforduló gép teste el nem takarja. Már megírtam, hogy láttam egész Budapestet 1500 méter magasból az LRI Jak–40-esének félgömb alakú buborékablakán kihajolva. Akkor a teljes ferihegyi komplexumot láttam fentről.

Aztán ki látta már a saját házát a levegőből? Mert én gyakran, ugyanis a régi pálya, azaz a 13R meghosszabbításától alig pár száz méterre oldalt lakom, ott, ahol a gépek többsége ráereszti a teljes, leszálló fékszárnyat. Ez külön érdekes, mert sok gép, főleg az idegenek, ilyenkor ráadják a gázt, majd visszaveszik, néha többször oda-vissza. Az Il–76 úgy felvisít ilyenkor, mintha rögtön el akarna zúgni a házak közé... De most nem erről van szó.

Ha jobb oldalt ülök, és a Hármashatárhegy felől jöbünk be, akkor már tudom, hogy rendben a dolog. Sok gép azonban csak a Városliget fölött fordul irányra. Innen lehet követi a helyzetet, bár kezdetben elég nehéz volt tájékozódni, és minden nagyon gyorsan történt. Volt olyan, is, hogy amikor kibukkantunk a felhőből, alattam volt a Sugár és a kivilágított IKEA, hogy szinte meg lehetett volna érinteni...

Szóval amikor elhagyjuk az Élessarok környékét, akkor nagyon kell figyelni. Jobbra lent áll egy hosszú, fehér ház, ott lakom én. Segít, hogy ilyenkor kezd újra dübörögni a fékszárny.

De volt oylan is, hogy felszállt a Swissair délkelet felé, és emelkedő fordulóval félig körberepülte a repteret, még be is döntött, hogy jobban lássak :-) Mielőtt a párás trutyiban minden összemosódott volna, még éppen megláttam a házunkat a meggyfával.

Egyszer meg eltévedtem, a légitámadások miatt elrendelt légtérzárlat miatt a ciprusi járat észak felől jött be, és én végig a rossz irányba néztem. Ha időben kapcsolok, és átülök a másik oldalra, megláttam volna a fiamat, aki éppen értünk jött a gyorsfordlami úton; ő látott minket, és azt az autót nem lehet összetéveszteni.