Nagyon egyszerű a válasz, miért kapcsolják ki esti-éjszakai leszálláskor a belső világítás nagy részét (csak az ügyeleti világítás marad, az kötelező): neked tesznek egy szívességet, hogy jobban láss kifelé. Legszebb élményeim, amikor este jövök haza, és meglátom a várost. A Hármashatárhegy inkább csak nappal ismerhető fel, de a Duna-hidak, a Vár, a Parlament kivilágítva nem akármilyn látvány. Gondolom, máshol is érdekes az esti leszállás.

Behallatszott a rádió... Még kölyök voltam, maikor az Il–18-ban a legelső üléssorban kaptam helyet. Nyitva volt az ajtó a kabinba, és mindent hallottam. Ha kicsit kihajoltam balra, akko pedig láttam is mindent. Akkor láttam először a ferihegyi betont fentről. Ki hitte volna, hogy hajlik: enyhén V alakú...

A –200-as hajtóműve ma már korszerűtlen, a kis kétáramúságú hajtóművek közé sorolják. Többet fogyaszt és zajosabb, mint a mostaniak. Ökölszabály: minél rövidebb és szélesebb a hajtómű, annál nagyobb a kétáramúsági foka, tehát annál több levegőt nyom át magán, annál takarékosabb.

De hogy melyik az igazi porszíjó? Nézd csak meg a –300-as, –400-as, –500-as hajtóművét: majdnem leér a betonig! A szíja csak igazán a port! (Majd berakok egy fényképet, hogy mit még...)