Kedves Susok!

Végigolvastam ismét a történetedet. És még mindig az a véleményem, hogy menjetek el egy másik andrológushoz is. Olyanhoz, aki teljesen objektív tud lenni, aki nem kötődik egyik helyhez sem. Igenis azt gondolom, hogy létezik az orvostársadalomban a "mundérbecsület". Ha egy orvos a másikkal együtt dolgozik, akkor nem biztos, hogy egy ilyen esetben meg fogja kérdőjelezni a másik véleményét. Ráadásul a herevisszér és annak hatása a férfi meddőségre egy elég kérdéses dolog. A visszér mértéke is kérdéses. Ha a másik doki is a műtétet javasolja, akkor hajrá. Ha viszont nem, akkor vagy egy harmadik szakvélemyént kell meghallgatni, vagy pedig valamelyik orvos mellett a kettő közül (az igen és a nem) közül elkötelezni magatokat.
Leírnék valamit egy orvosi témájú könyvből, ami erre a témára vonatkozik.
"...leginkább a bal oldali here felett visszértágulatot fedezünk fel. Ilyen esetekben, különösen akkor, ha a férfi 35 évesnél fiatalabb, és ha az FSH szintje nem túl magas, e tágult visszerek eltávolítását vagy más módon történő kiiktatását az esetek kb. 40%-ában az ondó javulása követi. Ez a szám nagyon esetleges, és az eredmények skálája az egyes statisztikák alapján igen széles..."

Ez, és itt ismét elmondom, egy hasi műtét, ami igenis nagy dolog. Ahogyan azt BEnyus is írta, "..azt feltétlenül tudni kell, hogy vannak veszélyei a műtétnek, tehát legyetek nagyon óvatosak."
Szerintem megér még néhány vizsgálatot, ami közel sem ilyen fájdalmas, sőt. Vérvétellel, vizeletvizsgálattal és esetleg további spermavizgálattal jár. Ezek alapján kizárható a hormonális probléma, az esetleges bármilyen bakteriális vagy virusos fertőzés. különösen, hogy a műtét esetében is csak KB: 40%-ot mondanak.

Még egy dolog, ha a műtét kell, akkor azt igen rövid időn belül célszerű megcsinálni, mivel nőhet a teherbeesés esélye, és az ondó minőségének a javulásával a terhesség kihordása. Ha nem kell, akkor pedig mi a fenének a férjedet alávetni egy előrehaladottab terhesség során.

Tudom és megértem, hogy nagyon nehéz rászánni magatokat a lombikra. Én, annak idején, amikor ez szóba került, mindig úgy gondoltam: Ameddig lehet húzzuk-halasszuk, próbáljunk ki előtte minden lehetséges dolgot. Mert a legeslegutolsó lépcsőfok a lombik, ha az nem sikerül, akkor nincs tovább. A 16 inszemináció után azonban azt hiszem, hogy tovább kell lépni az okok megkeresésében.

Azért, mert nekünk végülis sikerült azért mi is nagyon sok mindent végigcsináltunk. Nagyon sok mélyponton keresztül mentünk. Nagyon rosszul esik, ha azt gondoljátok, hogy innen a pálya széléről már könnyű tanácsokat osztogatni. Nem volt könnyű időszaka az életünknek. Bármilyen tanácsot is adok, az nem arról szól, ohogy X. klinikát szidjam vagy lenézzem. A tapasztalatainkról. Arról, hogy mi hogyan jutottunk az egyik lépéstől a másikig. Arról, hogy több helyen van az embernek lehetősége. Valakinek az egyik jó, valakinek a másik.