Az általad leírt helyet sokak ismerik, a fákon még kapaszkodók is ki vannak alakítva. Laczó fiam,mint kiderült, évek óta oda járt gépet nézni most 7 éves húgával. A pálya másik vége sem rossz, csak messzebb van: ott egészen aláfeküdhetsz a leszálló gépeknek. Régi szép idők, amikor még hangról felismertem minden típust; a lajstromjelet nem!

Van olyan repülőtér, ahol busz viszi ki az érdeklődőket a legjobb gépnéző-helyre. Párizsban a nap szinte minden órájában több tucat fényképész ácsorog a kerítésnél, van, aki létrát is hoz, van, aki csak drótvágó ollót, de biztosan találsz előre kivágott lyukat is.

Szép lehetett a defekt; én egyet megéltem utasként. Télen történt, még nem volt sem új pálya, sem új terminál. A gép rendesen leszállt, lefékezett, majd továbbgurult. A gurulóútnál kicsit ráfékezett, és nyilván a csúszós pálya miatt, de kidurrant két kerék. Olyan volt a hangja, mintha rámentünk volna egy lavórra, és onnantől kezdve "bicegett" a repülőgép: rázott és zörgött. Jelenthették, mert elénk jött egy "műszaki taxi", egy srác megnézte, és intett a pilcsiknek, hogy ne tovább. Ott álttunk meg, ahol a tehergépek rakodnak, de még csak nem is az állóhelyen, hanem keresztben. Oda jött az utasokért a busz, és persze, megnéztük a futót. Ronggyá ment a két kerék; mondták a szakemberek, hogy az egy tengelyen lévő két kerék mindig együtt durran ki. A Tu–154-nek 6 kereke van egy futón, de mit tesz egy DC–9-es felszálláskor? Annál csak két kerék van egy futón.