Ami a vizsgálatok sorrendjét illeti, gondolom, nagyjából mindenhol azonos sémát követnek, nekem az I. NŐi Klinikán csinálták, mert a Kaáli előtt oda jártam.
Előszőr természetesen ultrahangon megnézik, hogy anatómiailag minden OK-e. Ilyenkor szokot pl. kiderülni, hogy a méh nagyon hátrahajlik és ez igencsak megnehezítheti a fogamzást. Ha ez forog fenn, akkor általában vagy összejön előbb-utóbb magától, vagy az inszemináció a megoldás.
Majd jön a vérvétel, hormonelemzés céljából, ezzel párhuzamosan a peteérés meglétének vizsgálata. Ez tulajdonképpen három hónapi hőmérőzést jelent, amikoris egy táblázatban kell grafikonszerűen vezetni a dolgot. A grafikonból és a hormoneredményekből (ez utóbbi gyakran hosszú hetek múlva érkezik csak meg) már a lényeg látható: lehet, hogy csak a peteérésre kell egy kicsit rásegíteni pl. Clostylbegyttel. Van akinél ez máris megoldás. Mindeközben a férfi is elmegy andrológushoz. Persze ők a rövidebb végét fogják a dolognak :-))): csak leadnak egy kis anyagot és abból meg egy manuális vizsgálatból megmondják mi van. Ha gond van (kevés, lassú stb.) , akkor jön nekik is a vérvétel és hormonelemzés, majd általában az Andriol nevű tabletta.
Alapelv, hogy a nővel addig nem szabad gyógyszert szedetni, amíg a pasiról ki nem derült az "igazság".
A nő aztán folytatja a terheléses hormonvizsgálattal (ez a ciklus meghatározott napjain történő vérvétel, amikor a vérvétel előtt gyógyszert nyomnak a vénába). Majd következik a petevezeték-átjárhatóság vizsgálata, a már emlegetett HSG-röntgen.
A fentiek eredménye már bőven elég ahhoz, hogy megszülessen az ítélet: gyógyszer, inszemináció, sima lombik, ICSI, SMART-ICSI.
Mindez hosszú hónapokig tart, mert lassan érkeznek az eredmények és a legtöbb vizsgálatot csak a ciklus bizonyos napján lehet elvégezni. Nekünk fél évig tartott (kontrollok, ismétlés stb.), pedig nem "lazsáltunk" közben...

Noa