konor_, Mahawk: Valóban, prototípus próbarepülései és a hatósági típusalkalmassági program során van egy olyan pont, amikor ki kell mutatni, hogy különböző súlyponthelyzeteknél, a legnagyobb elérhető állásszögnél is a gép kormányozható a meghatározott (talán Vmco) sebességnél. Ekkor ér le a gép fara, és valóban egy fatuskó van betéve csúszónak.

Egyébként máskor is előfordulhat farokleérés. A Concorde olyan magasan hordja az orrát, hogy valószínűleg nehéz érzékelni a pontos bólintási szöget felszálláskor, ezért a farka alatt van egy kis "görkorcsolya", egy pici, szintén behúzható futómű; ha túlhúzzák, az akasztja meg.

Hasonló megoldás van az Il-62-esen is, azzal az eltéréssel, hogy az egy hosszú, függőleges száron van. A kétkerekes kis futónak három hleyzete van. Egyik a benti, a másik a már ismert farokvédő funkció. Ha viszont a gép leszállt, és beállt az állóhelyre, a két kicsi kereket leengedik egészen a betonig, és a gép arra támaszkodik, ha ki- és berakodás, utasok ki- és beszállítása közben a súlyponthelyzet úgy változna, hogy a gép szeretné megemelni az orrát. A főfutója ugyanis nagyon közel van a súlyponthoz, illetve üresen a négy hajtómű nagyon hátrahúzza őt.

Egyébként van egy repülőgép, amelyik üresen nem hátradől, hanem orrabukik, szinte lekönyököl, mint a teve az utasa előtt. Ki ismeri?