"...egy Delhi-Moszkva jegy (Taskenti leszállással) volt 400 USD. Csak Taskentig 200 USD. Taskent és Moszkva között (mint szocialista honpolgár) 56 rubel. Ugye nem rossz? 56 Rbl = 200 USD..."

A repülőjáratok árai és a megtett út között nagyon nehéz logikai összefüggést találni; különösen így van (volt) ez eltérő valutanemben.

Először is, a rövid járat fajlagos (kilométerenkénti) költsége magasabb, mint a hosszú járaté, azért a kétszer nagyobb távolságú jegy nem kétszer drágább, hanem a különbözet regresszíven csökken.

Másodszor, nem e ténylgesen megtett út, inkább az induló és az érkező repülőtér távolsága számít: ha A légitársaság x összegért visz el Budapestről Bécsbe leszállás nélkül, a B légitársaság prágai leszállásssal közel ugyanannyiért vállalja, különben nem lenne versenyképes. Ugyanez a helyzet átszállás esetén is: a Swissair Ankarából Budapestig nem számítja fel a kb. kétszeri Budapest-Zürich távot, amit lerepülsz velük...

Harmadszor, a belföldi és a külföldi tarifa erőseneltérő lehet.

Negyedszer, a magát épülő szocializmusként definiáló rendszerben a "baráti" országok légitársaságai ma már elképzelhetetlennek tűnő kedvezményt adtak saját és a táborba tartozó országok állampolgárai számára, ez tette lehetővé, hogy az ismert bérek mellett egyáltalán reülhessen valaki. Ha ismereteim pontosak, egy időben a MALÉV például 400 százalékos állami támogatást kapott az ilyen jegyek után.

Ötödször, a Szovjetunióban egészen a teljes gazdasági összeomlásig mesterségesen fenntartották a rubel irreális árfolyamát. Ezen néha vesztettek, de természetesen általában nyertek; mármint szerintük, és rövid távon.

Ilyen tényezők okozták azt a hallatlan lehetőséget, hogy a megfelelő útvonalat választva szinte fillérekért el lehetett jutni az Új Világ kapujába, Havannába. Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel.