Kedves Bumeráng! Leveleddel az utolsó szögig csak egyetérteni lehet, amennyiben megmaradunk a szokásos ált. isk. 8. oszt. bevezetés az elektroakusztikába szolgaian bemásolt tételeibe, amitől már kértem, hogy távolodjunk, ha lehet. De, sebaj, ez a feladat, nézzük, mit kezdhetünk vele.

1.- Pardon, de igen pontosan fogalmaztam a kritizált passzust, mely reméltem, ennek megfelelő értést generál. (Nagyon oda kell figyelni a ragokra is, mert, akár az ön írásában, akár a hifiben, az eörgögh a részletekben van).

2.- "Leggyengébb láncszem". Fel lehetne tenni a kérdést, hogy már a stílusból megértsük: - Oszt mely' lenne jaz, he? Más szóval (tudom, szócsépléssel): egy végtelen ismeretlenes rendszer mely elemének ismeretlen-halmazát tekinthetjük az, azon elem ideáját legkevésbé megtestesítőnek, szemben egy másik elem hasonló halmazával, ami egyértelmű különbséget adhat a "jó" fogalmának ilyetén párharcában?... Másképp: rendszerünkben mely közbevetést tudjuk önállóan nagyító alá venni, szemben a rendszer más elemeivel, hogy aztán a köztük fennálló különbség alapján elmondhassuk, hogy bizony ez az erősítő rosszabb, mint a kábel?... Igen, az egyes elemek cserélgetésével. Elvileg. Ugyanis honnan lehet tudni, hogy pl. nem jól lezárt kábel egy nem megfelelő impedanciára dolgozó erősítőre van kötve?? Pont az ellenkező következtetést fogjuk levonni a dologból. Meg aztán hiba típusok vannak akusztikailag. Egy kábel hibáinak teljesen más jellegzetességei vannak, mint pl. egy A/D-nek, noha mindkettő ront a végeredményen. A kérdést, sajnos a legritkábban lehet olyan egyszerűen elintézni, hogy melyik ront jobban, bármennyire is hajlik erre az ember természetes pszichológiai szervója a lelki biztonság érdekében. Így, tehát az az 1980-as Hi-fi magazinos szlogen, hogy a rendszert a leggyengébb láncszeme alapján kell megítélni, az a legritkábban olyan egyszerű, semmint ezzel az íróasztal fölött, egyébként száraz elv szerint jogos képlettel lehessen alátámasztani. További érveim:

2B.- Egy diktafon felvételt CD-ről vagy telefonon keresztül megkülönböztetünk. De pusztán a hallottakból kiindulva honnan lehet megállapítani, hogy a rendszer mely eleme volt a ludas a rossz végeredményért? Csak azért mondom ezt a szájbarágós példát mert szélsőség. A hifiben ugyanez a helyzet csak mikro-léptékekben. Honnan lehet tudni, hogy mely elem, mely tulajdonsága okozza azt, ami a legtöbb rontást végzi? Látjuk, hogy képletbe foglalva a 3 ismeretlenes egyenlettel máris négyzetelődik a lehetőség, ráadásul mikro léptékekben. No, a feladat nem lehetetlen csak fölösleges.... Erről máskor.

2C.- A mérnök aszongya mongyuk: - Ha 10kHz fölött nincs, akkor fölösleges a jel magasabb szintű leképzése, digizése, mittudomémmi... Na, ez a jellegzetes papírforma, ami megvalósul a konzum társadalomban. Erre jön a tapasztalt hifis és aszongya: - Ácsi! Mivel a gyakorlat az sosem tisztán a papírforma, így ne vessük el a magasabb leképzést, hisz annak fizikai megvalósítása függvényében lehet előnye a kívánt tartományra.

 Mérnök: - A 10kHz, az 10kHz, pláne, ha már le van képezve, mint itt, ni. Tapasztalt hifis:- Igen, de milyen az a 10kHz? Ezzel a magasabb nívón leképzetthez képest összeesettebb, koszosabb, "élettelenebb", infótlanabb. Igaz 10kHz, de ezek szerint az csak egy valami a sok egyéb mellett. Na, ugyanígy meg lehet mondani 2 440Hz-es színusz közt is a különbséget, pusztán egy kábel cseréje alapján de ez már egy másik végérték... Csak mondom...

3.- Én nem szeretnék (jogosan:) vinyl-lel sokat foglalkozni mert az arra költhető pénzt és fejlesztést inkább az A/D irányába fordítanám. Túl sok egy életben, amivel én foglalkozom, így, mint mondtam a vinylnek mennie kell. Mindazonáltal nem a hangszedő a minden, hanem egyre inkább azt látom, mint az előzőekben, hogy MINDEN számít. Még a motor tápja is, amire még a czimborám sem számított, amikor megtuningolta. Nagy tányértömeg mellett ez mennyire indokolt? (költői...) A szuper tű nálam csak álom marad., viszont az álom A/D megavalósulni látszik és ez a lényeg.

4.- Hagyjuk a szimmetrikusságot! Ha tudnánk, hogy hogyan szimmetrizálnak, akkor elborzadnánk! De mondom: általában tekerccsel! Nem létezik a hangminőségnek nagyobb gyilkosa, mint a tekercs a jel útjában! A trafó szinte egy művészet. Gondoljuk a statikus hangátalakítók drivereibe. Verseny van a piacon ebben a műfajban is és alig győzik tekerccsel.

5.- Az EMT tipikusan egy nimbusz, aminek szokás szerint csak cihológijai alapjai vannak meglátásom szerint. Ez 2 ágon fut:

5B.- Az EMT a sikereit elektroakusztikai fejlesztéseivel vívta egy olyan piacon, ahol nem voltak versenytársai, így terjedtek el a világon mindenütt a zengetői, amire az AKG csak később jelent meg válaszul, nem szólva az összes többi, addigra teljesen kiütött konkurrensről (Stocktronics; Stage Accompany...), így a digitál éráig ipari standard maradt, pusztán piaci okokból és a kultúrába beivódott jelentőssége ennek megfelelő: megszokták, megszerették, nosztalgia = nimbusz. A lemezjátszói olyan korból valók, amikor még semmit nem tudtak a lemezjátszókról, pláne a hifiről. Ne felejtsük el, hogy eltel sok évtized rengeteg fejlesztéssel. Ránézek az egyébként impozáns berendezésre és messziről látni a hibáit. Egy ilyen cuccot pontosan úgy lehet feltétlennek tekinteni, mint, ahogy a kívülállók teszik minden mással: felszínességgel, a tekintélyeknek behódolással érzelmi alapon (mert tetszik neki).  Mivel az EMT stúdió eszköz, így a buta hifis elhiszi, hogy az a legjobb, mivel nem tudja mi van egy stúdióban. Mint már mondtam, nincs csekélynyi átjárás sem.

5C: Személyes tapasztalatom az EMT-vel, ha nem is lemezjátszóval, aminek ellenére még lehet a legjobb a tűjük, de ezek után??: Elektonikailag a létező legalkalmatlanabb eszköz bármire is. Papírforma. A funkciónak épp megfelel, minden épeszű fejlesztés, hangminőségi célszerűség épp úgy hiányzik belőle, mint minden másból e téren. Mondjuk ki: szemét, a Studer és a Neumann elektronikákkal együtt, márpedig ilyeneken csináltak felvételeket csak, mert a mechanikai rész jól funkcionált és nem volt fejlett a verseny. Elektronikailag hulladék. Nekem többet ne jőjjön ezek után senki a nevekkel mert én is tudnék dobálódzni pro- és kontra de nem teszem. Nem mondom mim van/volt, nem érdekes, hogy miket láttam/hallottam, ne számítson, hogy ki vagyok! Az a lényeg, hogy mindenki győződjön meg maga. Amit én állítok, arról bárki más is meggyőződhet. Nem én vagyok a lényeg, hanem a tény, hogy mi a világ "rendje".