Az a kérdés, hogy van-e Európában a magyaron kívül olyan nép, amelyik a világértelmezést a meséiben (amik valamikor talán nem mesék, hanem világmagyarázó és életviteli vallási tételek voltak) adná elő.

Mivel a mi meséink zöme világmagyarázó, az évköri felosztáshoz kötötten, ősvallási képekben teszi ezt, elég nehezen bizonyítható be az, hogy az ilyen jellegű történetek ne éppen a Kárpát-medencéből erednének, hatásuk innen sugárzott volna ki szerte a Európában.

Lehetséges, hogy egykor ez a világlátás általános volt Európában, de a legutóbbi időkig ennek élő változata csak nálunk maradt fenn.

Bizonyíték erre a százezres tételben felgyűjtött meséink, amivel sajnos más európai nép nem büszkélkedhet.

Ennek fényében vakvágányra vezet, ha következetesen, mindig elsősorban importra gondolnak a kutatók, ahelyett, hogy a saját házunk táján kezdenénk a keresést.