Naná, hogy emlékszem, az volt a boldog ifjúkorom! :-) Sőt, az az igazság, hogy csak zöldben emlékszem rá.

A régi Déli: kifelé menet az alagút előtti házak, meg az öröm, hogy mindjárt ott leszünk Balatonon. Befelé pedig (általában este jöttünk haza) ahogy az INTRANSZMAS kék neonja bevilágít az ablakon, már csak lépésben haladunk, mindjárt egy döccenés...

Mondjátok, hülye az az ember, aki a 004-es képeit látva azzal küzködik, hogy el ne bőgje magát? A kollégák biztosan furcsán néznének rám...