A római katolikusok legtitokzatosabb és egyben legtöbb legendával körül övezett szerzetes- illetve lovagrendjét a templomos rendet, Jeruzsálem első keresztény királyának (1100. november 11./december 25. – 1118. április 2.), I. Balduin-nak (1058 – 1118) uralkodása folyamán hívták életre Jeruzsálemben. A megalakulásának időpontjával és indítékával, illetve a XIV. század elejént történt felszámolásuk utáni túlélésükkel kapcsolatosan, számos izgalmas elmélet látott már napvilágot. A renddel foglalkozó kutatók és írók véleménye eddig is megosztott volt és még napjainkban se néz ez a helyzet ki máshogy, annak megalakulásának évére nézve. A túlnyomó többség feltételezése szerint, Hugues de Payns (Payens, 1080 - 1136) vezetésével i.sz. 1118-ban, vagy 1119-ben kilenc lovag alapította meg Jeruzsálemben a templomos lovagrendet ("ordo militae Christi"), ennek ellenére vannak akik amellett kardoskodnak, hogy a tényleges dátum valójában nem ismeretes. Az 1818-ban, Berlinben kiadott "Szabadkőműves Lexikon" szabadkőműves szerzője, Johann Christian Gädike (1763 – 1837) szerint a templomosok i.sz. 1115-ben alakultak meg.
Hugues de Payns és az említett nyolc másik lovag (ezek közül csak hétnek maradt fenn a neve az utókor számára: Godefroy de Saint-Omer, André de Montbard, Payen de Montdidier, Geoffroy Bissol, Gondemare, Archambault de Saint-Amand és Rolland) a rendjük alapításakor a Jeruzsálem ostroma folyamán komoly károkat szenvedett Szent Sír-templomban (amit Nagy Konstantin kezdett építtetni, majd a XII. század elején a keresztesek hoztak helyre) tették le ünnepélyes fogadalmukat, aminek keretében szegénységet, nőtlenséget, teljes titoktartást és feltétel nélküli engedelmességet fogadtak. Megalakulásuk indítéka úgymond a Palesztinába látogató keresztény zarándokok védelme volt, de ennek természetesen kilencen nem tehettek volna eredményesen eleget, sőt feltételezhetően nem is az volt tulajdonképpen a tényleges szándékuk, amire a templomos rendet kutatók némelyike igyekszik is rámutatni.
A templomosok magától értetődően soha nem tudtak volna a zarándokok védelmére specializálódva olyan határtalan gazdagságra, befolyásra és földi hatalomra szert tenni, mint ami megalakulások után néhány évtizeddel már kimutatható volt.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon mi lehetett az oka annak, aminek következtében az angol templomosok nagypriorja, Adelard merész és magabiztosan beképzelt stílusban léphetett fel Anglia királyával szemben? Ennek nagy valószínűséggel több indítéka is volt, de ezek közül is a legfontosabb az kellett legyen, ami lehetővé tette a rend számára a példátlan hatalmukat és meggazdagodásukat annak ellenére, hogy megalakulásukkor úgymond a "szegénységre" is fogadalmat esküdtek… A templomosok pecsétjét egyetlen lovon ülő két lovag domborműve díszíti, körülöttük pedig az alábbi felirat olvasható: "SIGILLUM MILITUM CHRISTI" ("Krisztus katonáinak pecsétje"), ezzel is a rend szegénységi fogadalmára utalva.
A XIV. századbeli vádlóik a rend homoszexualitás felé hajlását is felfedezni vélték ezen szimbólumban, mivelhogy abban az időben még elképzelhetetlen lett volna, hogy két heteroszexuális férfi ilyen pózban legyen ábrázolva. A rend szabályai tiltották a lovagok számára a testi, nemi kapcsolatot a másik nemmel, ellenben a homoszexualitást nem, amit a rend feloszlatását követő vallatásuk folyamán 140 lovag közül 137 el is ismert.
A templomosokat megalakulásuktól kezde rejtélyes titkok, misztériumok birtoklásával hozták kapcsolatba, melyek értelemszerűen az ősi asztrológiától és kozmikus ismeretektől elválaszthatatlanok kellett legyenek. A templomos rendet alapító kilencedik lovag, akinek úgymond nem maradt fenn a neve az utókor számára, gyaníthatóan az i.sz. 1114-ben Jeruzsálembe utazó, és egy éven át ott tartózkodó Hugo de Champagne grófja volt. Több forrás is utal arra, hogy a rend 1114-ben már létezett, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy azt éppen 1114-ben hívták életre az alapító lovagok, ugyanis ezt az évet kifejezetten fontos kozmikus események jellemezték. A Troyes városában székelő Champagne grófjának udvarában jól menő, ezotérikus és kabbalista tradíciókat ápoló iskola működött, ami sejthetően azonos volt azzal a Talmud-iskolával (jesivával), amit a középkor leghíresebb T`nákh és Talmud szaktekintélye, Rási (Slomo ben Jichak rabbi; 1040 – 1105) vezetett. Szinte kizárt dolog, hogy Champagne grófja ne tanúsított volna érdeklődést ezen dolgok iránt, annál is inkább, mivel joggal feltételezhető, hogy a gróf és a templomos rendet megalapító többi nyolc lovag is származásukat tekintve az úgy nevezett "Rex Deus" családok sarjai voltak, akiknek ősei egykor Izrelből vándoroltak be Európába és Franciaországba. Jeruzsálem iránti vonzódásuk is alátámasztani látszik ezt a koncepciót. A "Rex Deus" családokról behatóbban Christopher Knight és Robert Lomas "A második Messiás" című könyvükben számolnak be részletesen. Christopher Knight és Robert Lomas elmélete a "Rex Deus" családokra vonatkozóan minden további nélkül elfogadható, hiszen az úgy nevezett "galut" (görögül "diaszpóra"), azaz a "szétszóratás" közismert történelmi tény, amit már az Ezsdrás által megalkotott vallási program is tartalmazott (Mózes V. 4,27-31). Az évszázadok során gyakran az is előfordult, hogy a "Rex Deus" családokból kikerült keresztény uralkodók illetve pápák hatalmi harcba keveredtek egymással, mivelhogy voltak időszakok, mikor a pápák egyre több földi hatalomra szándékoztak szert tenni megfeledkezve arról, hogy számukra a lelkek feletti hatalom volt fenntartva...
A katolikus egyház ("Ecclesia Catholica") mibenlétének tudatában és az i.sz. 1114. évi kozmikus események ismeretében szövetkezhettek a "Rex Deus“ családokból származó templomos rend megalapítói i.sz. 1114-ben, akiknek több mint valószínű, hogy egyáltalán nem a Jeruzsálembe zarándokló keresztények védelme volt a tényleges célja, ahogy már erre korábban is utalás történt, hanem sokkal inkább az ószövetségi tervek megvalósítása, aminek a vallási elképzelések értelmében természetesen Jeruzsálem kellett volna a centruma legyen. A templomos rend is kifejezetten Jeruzsálemre koncentrálódott, de persze nem az ott, 1089 évvel korábban bekövetkezett Jézus kínhalálának okából. A felszámolásukat követő kínvallatásuk folyamán derült fény arra, hogy ők a hús-vér Názáreti Jézus istenségéről szóló, Pál által a világ népei számára kreált és rájuk erőltetett dogmát szertartásaikban következetesen ignorálták és elutasították.
A templomos rend i.sz. 1114-ben történt megalakulására utalt az "Ordo Militiae Christi Templi Hierosolymitani" (OMCTH/OSMTH - "Rittern Christi vom Tempel zu Jerusalem") nagypriorja, Werner Rind, a Fröndenbergben (Nordrhein-Westfalen, Kreis Unna), 2004. április 23-tól (péntek estétől) április 25-ig (vasárnap délig) megtartott szimpózium folyamán, ugyanis a rend kezdetétől napjainkig, azaz 1114-től 2004-ig tartó történetéről tartott 40 fő számára egy előadást.
I.sz. 1114-ben a Sziklamecsetben található szikla (arabul: sachra; a feltételezett Ábrahám-féle emberáldozat kísérlet sziklája, amelyről úgymond Mohamed a mesebeli isteni paripájának, Burák-nak hátán az égbe emelkedett "éjszakai utazása" alkalmával) fölé egy új oltárt építettek. Ez se lehetett természetesen véletlen, hogy éppen ebben az évben tették ezt, hiszen Jeruzsálem már 15 éve a keresztesek kezén volt, tehát megtehették volna ezt akár évekkel korábban is.
Vannak akik úgy gondolják, hogy a templomosok Jeruzsálemben ásatásokat végeztek abból a célból, hogy Salamon király kincseire bukkanhassanak. Attól függetlenül, hogy a Salamon-féle templom több mint valószínű, hogy soha nem létezett, sőt a királynak tulajdonított kincsek sem, ennek dacára persze a teplomosok kutathattak ezek után, de szinte biztosra vehetően eredménytelenül. A rend alapító tagjai által birtokolt "kincs", ami megnyitotta előttük az elképzelhetetlen méreteket öltő felemelkedésüket, a XII. század elején nemcsak a templomos rendet tette a legbefolyásosabb renddé, hanem vele párhuzamosan a cisterci rendet is. A templomosok a "valódi kereszt" birtokosainak tartották magukat, de természetesen itt nem egy fából összetákolt keresztre, vagy annak darabjaira kell gondolni. Ez lehetett a példa nélküli felemelkedésük egyik oka.
Miután Hugo de Champagne gróf földet ajándékozott a cisterci rendnek, Clairvaux-i Bernát i.sz. 1115-ben megalapította ott a Clairvaux-i apátságot, aminek az apátja lett. Bernát i.sz. 1112-ben lépett be a cisterci rendbe harminc rokonával egyetemben. A templomos rendet alapító egyik lovagnak, André de Montbard-nak volt az unokaöccse. Ezek ismeretében jobban átlátható, hogy a későbbiekben a templomosok számára tulajdonképpen miért vállalt és játszott szellemi támogatói szerepet Clairvaux-i Bernát.
Az i.sz. 1114. évvel kapcsolatosan említett fontos kozmikus történések egyaránt a Schemhamphoras kozmikus forrásai voltak, melyekről esetleg Hugo de Champagne gróf (feltehetőleg a Troyes-ban működő, Rási által irányított jesivájából értesülhetet) világosíthatta fel Hugues de Payns-t (aki i.sz. 1101-ben a Rosslin-i keresztes lovagnak, Henri Clair-nak az unokahúgát vette feleségül), vagy pedig a gróf és a templomosok jövendőbeli első nagymestere a korábbi "szentföldi" tartózkodásuk folyamán szerezhettek ezekről a féltve őrzött kozmikus titkokról tudomást. A titok forrásával kapcsolatosan a szabadkőműves Lionel Fanthorpe (1935 -) és felesége, Patricia egy másik fajta teóriával rukkoltak elő, ugyanis azt feltételezik, hogy Clairvaux-i Bernát édesapja, aki rész vett az első keresztes hadjáratban, tudomást szerzhetett a "Végzet Lándzsájának", "Gaius Cassius Longinus lándzsájának" titkáról, ami úgymond a Názáreti Jézus halálával hozható kapcsolatba (János evangélium 19,33-34) és ezen titkot feltételezhetően átadta fiának, Bernátnak.
Fanthorpe házaspár a templomosoknál magas tisztséget töltött be, ezért pontosan tisztában kellett legyenek azzal, amit ők Bernát apjával kapcsolatosan "ezotérikus tudás"-ként említettek meg. Christopher Knight és Robert Lomas "A második Messiás" című munkájukban szintén arról írnak, hogy a templomosok Jézussal kapcsolatos titkot fedeztek fel. Lássuk tehát, hogy miféle "ezotérikus tudás", illetve titok jöhet itt szóba. Az i.sz. 1114. évnek márciusában a tavaszi első telihold (Nap-Hold oppozíció), amely a zsidók Peszách ünnepét jelezte, egy ugyanolyan felépítésű T-kereszthez kötődöt (kivéve a Neptunusz és Plútó égitesteket, melyek nem alkotórészei a Schemhamphoras kozmikus forrásainak), mint amihez 1089 évvel korábban a Názáreri Jézus keresztre feszítését időzítette a Szanhedrin.
És hogy az i.sz. 1114. év közvetlenül kapcsolatba hozható az Ezsdrás által megalkotott ószövetségi misztérium kozmikus keresztjeivel is, azt az 1114.12.29-én létrejött ekvivalens felépítésű kozmikus kereszt egyértelműen bizonyítja.
Bővebben és szemléletesebben: A templomos rend titka
