Helikopter tervezőnk egészen sok volt a 19. század végétől az első világháború éveiig. Mint Bahily János mérnök Pozsonyban már 1895-ben szabadalmaztatta helikopterét (ez még minimális távolságra emelkedett fel és repült, az 1903-as továbbfejlesztett konstrukciója is csak másfél méter magasra emelkedett).
A PKZ-1 és PKZ-2 magyar helikopterek (1917-1918) történetét sokan ismerik, aminek fejlesztését Petróczy István, Kármán Tódor és Zsurovecz Vilmos végezte.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-magyar-helikopterepito/
https://inno-anno.blog.hu/2019/10/31/a_helikopter_magyar_uttoroi
Bödők Zsigmond könyve nem említi Bárczay Gábort (1873-1937) Felsődobsza földesurát, sem Rihász Sándor tervezőt: http://mek.niif.hu/03200/03277/index.phtml
A közös munkájuk 1908-tól kezdődöt, vagyis inkább párharcot mondanék. Erről a kapcsolatról találtam korabeli cikkeket. Persze magáról a helikopterjükről is esik azért szó bennük...
Egy leírás szerint Bárczay Gábor malmot hozott létre Felsődobszán, villamos energiát szolgáltató telepet alakított ki, saját költségén tökéletesítette a villamos hálózatot, helikopterkísérletekbe kezdett. Komoly barátság fűzte Kossuth Lajos fiához, Ferenchez. II. Rákóczi Ferenc hazaszállításakor pedig a megye zászlajával lovagolt a temetési menet élén. Ma a helyi iskola a nevét viseli.
Bárczay a helikopterét 1909 novemberében mutatta be.
A kísérletet végignézte Tolnay Lajos országgyűlési képviselő is, a Magyar Aviatikái Bizottság képviseletében. A repülőgép egy szárnycsapásra félméter magasra emelkedett, aztán néhány szárnyverés után több ugrást tett. A gépen nem ült senki. Ez az első ilyen elveken épült repülőgép, amely bárha csak ötven centiméterre tudott fölugrani, mégis elhagyta a talajt. A gép a türelem mesterműve. Egy 93 négyzetméteres zongorahúr rácson 26.000 kis lemez van elhelyezve vékony viaszos vászonból, a melyet rövid kis acélárbocok körben elhelyezett sorozata merevít ezernyi zongora-húrral kifeszítve. Minden egyes szelep pontosan nyílik és záródik az ernyő fel- vagy lefelé irányuló mozdulatánál és a nyilas nagyságot megfelelő hosszúságú zsinegek szabályozzák. Az ernyő acéltengelyen áll, a melynek alján van egy ötszög alakú vázon a motor, a giroszkóp és a fék. A motor működésbe hozza a giroszkópot és a fölváltva fékezett és szabadon engedeti, szerkezet az ernyőt a gép felé rántja és ismét elereszti. Ez által szárnyverés-szerű mozgás jön létre, a melynek fölfelé irányuló mozdulatánál a 26.000 szeleplemez a zsinegecskék által engedett határig kinyílik, a lecsapás pillanatában pedig mindannyi egyszerre záródva alkotja a 93 négyzetméteres emelő felületet. Barczay Gábor, a kinek segítőtársa Balassa kassai mérnök, folytatja kísérleteit, a melyek eredménnyel biztatnak.
Az Ujság, 1909. dec. 3.
Ekkor már Rihász nem volt ott. Ő azt nyilatkozta rögtön, hogy a helikopter az ő tervei szerint épült. Rihász már húsz év óta foglalkozott aviatikával s Bárczay Gábor eleinte a mecénása volt.
Ez a Rihász nem csak feltaláló, hanem egészen ravasz ember volt, ha befektetőket kellett keresni tanálmányaihoz. Kolozsvári illetőségű volt. Egy 1906-os cikk Rihász terveiről a Magyar Iparból:
Az 1909-es kisérlet kapcsán hamar nyilatkozott Rihász az Ellenzék nevű kolozsvári napilapnak:
Bárczayék is nyilatkoztak (Az Ujság, 1909. dec. 14):
A Székely Nép napilap 1909. 12. 18:
Egy évre rá, 1901. dec. 4-én a Népszava pedig arról adott hírt, hogy a kísérletek folyamán Bárczay helikoptere leégett, s szerencsére a biztosító a károk egy részét megtéríti:
Rihász Sándorról még 1912-ből is olvastam cikket, amiben részvények kibocsátásáról beszélt, és befektetőket keresett a 150-200 kmóra sebességgel suhanó helikopteréhez...
