"118 évvel ezelőtt ezen a napon, 1902. szeptember 13-án született Nagy Árpád vívómester, olimpiai- és világbajnok vívók sorának nevelőedzője.

 

Sashalmon született ötgyermekes postatisztviselői család legidősebb gyermekeként. Édesapja korán meghalt, ekkor elvállalta a posta által felajánlott írnoki állást, édesanyja pedig divatrajzolóként próbálta kiegészíteni fia „jövedelmét”. Testvéreit gondosan nevelte és taníttatta, három öccsét az irodalom és a sport szeretetére is rászorította. (Legidősebb öccse katonatisztként vívómesternek tanult, a dániai hadifogság után a stockholmi egyetemnek, később a király fiának vívómestere lett.)

 

Sok sportot kipróbált és szeretett, de a legjobban a vívás vonzotta. Gerentsér László tanítványa lett, akit atyjaként szeretett, és hamarosan a Semmelweis utcai vívóterem lett a második otthona. Állami állást kapott az OTI várományi osztályán, Gerentsér pedig vívómesteri vizsgára és állandó állásra bíztatta az akkor már a segédjeként dolgozó fiatalembert. Dolgozott az Elek nővérekkel, Berzsenyi Barnával és Nyári Magdával is, Bay Béla pedig, későbbi edzőtársa a fővárosba kerülése után hónapokig nála iskolázott. 

 

A világháború során hadifogságba került, Franciaországból jött haza 1947-ben. Ezután főállású vívómester lett. A nehezebb edzői utat választotta, nem a bajnokok mesteréül szegődött, hanem a gyermekek, a kezdők apjává vált. Az apró termetű, mindig mosolygó edző soha nem kívánkozott a fénybe, az ő edzői boldogságát az adta meg, hogy az iskolájából, a keze alól kikerülő vívók később majd mások tanítványaként olimpiai és világbajnokságokat nyernek. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó vívó legyen, mondogatta: „Fej, kéz, láb”.

 

Mindenkiből világbajnokot akart nevelni, lelkesen és odaadóan, kemény modorban, de nagy szeretettel oktatott. Évente 250 gyerekkel is foglakozott, napi 45-50 iskolát adott tanítványainak. Ebből BVSC bölcsőből került ki többek között dr. Fenyvesi Csaba, a Kamuti fivérek, Bóbis Ildikó, Maros Magda, Marót Péter és dr. Pap Jenő.

 

1971-ben nyugdíjba ment, de a gyereket továbbra is tanította, utolsó éveit pedig már imádott unokái is bearanyozták. Felesége halál után hosszú, fájdalmas betegség kínozta, 1975. május 14-én hunyt el. 1992-ben a BVSC-s vívók alapítványt hoztak létre a szakosztály támogatására, melyet szeretett mesterükről, Nagy Árpádról nevezték el, akiről évtizedekkel halála után is nagy szeretettel beszélnek és emlékeznek.

 
Az életrajzi adatokat és fényképeket köszönjük Nagy Árpád lányának és unokájának, Bihary Tamásnak."

 

Vívómúzeum
https://www.facebook.com/vivomuzeum/posts/666223300678571