Kedves Aranyviktor !

Örülök, hogy megosztottad velünk e történetet. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy te magad is bánod azt, hogy így történt. Ha nem érezted volna a "jós" igazát, nem tetted volna meg a drasztikus lépést. S mint megszólalásaidból látszik, nagyon is az "úton" jársz, ami igazgatói bőrfotelben talán sohasem következett volna be.
Az asztrológus (mint gondolom tudod), az életfeladatodat mondta meg, amit felső énünk szabott ki ránk, amit mindenkinek teljesíteni kell, különben kárba vész a jelenlegi élete.
A tévesen választott életútról azonban szerintem nem szabad hirtelen átlépni a igazi, életfeladatot megvalósító életútra. Fontos a fokozatosság. Talán a betegséged is a hirtelen váltás miatt fokozódott megszünés helyett. Azt gondolom, hogy a tudatalattid betegséggel tiltakozott a szép karierű életed ellen, mert nem az életfeladatodat végezted. A hirtelen váltás miatt viszont továbbra is ágál a tudatalattid új életed során, mert élvezted a korábbit, sokkal jobban éltél stb. Az átállásnál (ha már át kell) fokozatosság mellett szerintem nagyon fontos még a szellemi áthangolódás. E kettő nélkül az életút elterelése (a "jó" irányba) károsabb lehet mint ha maradt volna minden a régiben.

Másként teljesen egy véleményen vagyunk.
"A sorsvonal főbb akadályainak természetét, hogy milyen princípiuml, mikor találkozik az ember, azt még volna értelme elmondani segítségként, hogy az illető felkészülhessen."

IGEN ! Sőt úgy vélem, kizárólag ebből kellene állnia az asztrológusok munkájának ill. az életfeladat megállapításán (melyhez szerintem még pszichoanalízis is kell). Én személy szerint, ha horoszkóp-jóslásról vagy -jellemrajzról hallok, máris odébbálok.

Üdv

Big