Ahh, igazad lehet, a petroléterre gondoltam :)

Na mindegy, a száz évvel ezelőtti számolások egy olyan képzeletbeli közegre vonatkoztak ami nincs. Az akkori étert úgy képzelték, hogy az némileg hasonlóan a hang levegőbeli terjedéséhez, vezeti valahogy a fényt. Úgy okoskodtak, hogy ehhez szilárdnak kellene lennie, hogy berezegjen. Ebből kiszámolták, hogy a Föld azonnal elpárologna egy ilyen közegben és a bolygók lefékeződnének.

A mormota álláspontja más, ő azt vízionálja, hogy a gravitonsugárzás is fékezi a Földet, de nem. Persze nem ismerjük a gravitonsugárzás pontos tulajdonságait, ezért aztán számolni sem tudunk vele, főleg nem egy olyan előrejelzést tenni amiről nemhogy fogalmuk, de feltételezésük sincs.

Az ő elképzelése szerint a gravitonsugárzásból több éri a Föld homlokát mint a fenekét. Ez a fény esetében is így van és mégsem fékezi a bolygókat, csillagokat észrevehetően, hosszabb távon viszont enyhén fékeződnek a csillagászati objektumok. A gravitonsugárzás meg nem ütközik a földfelszínbe hanem áthalad rajta mintha üvegből lenne. Mivel nem ismert a gravitonok működési mechanizmusa - ami valamiféle komplex összefüggésben lehet az általa létrehozott barionos anyaggal - ezért nem is lehet vele számolni, főleg nem a makroszkopikus tapasztalataink alapján, mert az elemi részecskék világa és tulajdonságai nagyon más lehet mint a makrovilág.

A másik lényeges kérdés a gravitonsugárzás sebessége. Ha ugyanis ez lényegesen nagyobb mint amit relativista szemmel elképzelni vélnek, akkor ez az esetlegesen fellépő fékezési erőt az elhanyagolásig csökkentheti. A gravitonsugárzás sebességét egyébként is kb 1 Mc -nek tételezem fel.

Szóval a semmi ágán ülő számolgatások inkább csak kekeckedésre jók.