Nagyon. A vákuumot gravitációs sugárzás tölti ki, elemi energiakvantumok, a gravitonok párban alkotják ezt a sugárzást amelynek hatalmas nyomóereje van. Szinte elképzelhetetlenül nagy. A sebessége is kb milliószorosa a fény sebességének.

 

Ha egy nagyobb tömeget helyezel az útjába akkor az egy iciri piciri részét kiárnyékolja ennek a sugárzásnak. Most ha 2 neutroncsillag vagy fekete lyuk egymás körül kering egy élével felénk néző síkban akkor egymás árnyékolását tovább árnyékolják, de az össz árnyékolás kisebb lesz, mint amikor csak egymás mellett vannak.

 

Ez a gravitációs sugárzásban egy picurka ingadozást hoz létre, pici erősödés, pici gyengülés. Ezt a gyengülő-erősödő sugárzást érzékelheti a ligó amikor az egymáshoz egyre közelebb kerülő objektumok vadul begyorsulnak és egyfajta ciripelést hoznak létre a jelekben.

 

Ennek semmi köze a féreglyukakhoz, mert az nem létezik. A szingularitás a relativitáselmélet ostobasága, mivel nem képes határt szabni a fekete lyuk belsejében növekvő gravitációs hatásnak.

 

Csakhát a probléma az, hogy bármely test középpontja felé közelítve a gravitáció nullához közelít ellentétben a relelm képzelgéseivel amely szerint éppen a végtelenbe tart.

 

A fekete lyukak közepén nincs szingularitás. Ott egy sűrű, összepréselt neutroncsillag ül.

 

A ciripelés optikai azonosítása kamu, mert az esemény fénye majd csak milliárd évek múlva érkezik ide a földre. Ha az esemény mondjuk 1 millárd fényévnyire volt tőlünk, akkor a gravitációs jel kb 1000 év alatt ért ide. De a fényére még 1 milliárd évig kell várni.