Levente kérte a váltókondenzor tesztet. Itt van.

Ezekről lesz szó:

 

Balról jobbra: a Siedentopf-féle váltókondenzor, a régi típusú preparáló mikroszkóp (a nagyobbik, 0.65NA-s verzió, 4.5mm tárgytávolsággal), és az új típusú (szintén 0.65NA-ig tud sötétlátóteret és 11mm a tárgytávolság)

 

Az első kettő az Nf/Ng/Nu-ra nem tehető fel, csak a régi L-ekre (vagy az annál is régebbiekre). 37mm átmérőjűek, úgyhogy az L-hez kell egy szűkítő gyűrű. A harmadik az új szabvány szerinti 39.5mm átmérőjű (és fel lehet tenni a N sorozatra meg a szürke mikroszkópokra is).

 

Így néz ki a mikroszkóp. Három Apochromat (10x/0,3; 20x/0,65 és 40x/0,95) van becsavarva. A tetején a csőben egy MF Projektiv K1:2,5-ös fotó okulár van, legfelülre jön majd a fényképezőgép, de azzal éppen fényképeztem:

 

 

Ez pedig a lámpa. Azért van külön képen, mert amikor egyszerre fotóztam le, vállalhatatlanná vált a rendetlenség a háttérben.

Ez 10W-os Cree LED melegíti a lámpaházat.

 

 

Majd elfelejtettem: véremet adtam értetek. A tesztminta egy festetlen vérkenet, meleggel fixálva, beágyazó nélkül rátéve egy fedőlemez a korrekció végett. Nem a legjobb választás, de azért valamit mutat.

 

Fordított sorrendben haladok.

Először az új típusú preparáló kondenzor jön. Ezt csak sötétlátótérrel mutatom. A közepe egy sima kis apertúrájú kondenzor, saját készítésű szűrőkkel lehet kombinálni is a két világítást:

 

 

Amint várható volt, a 40x-es objektívval nem ad sötétlátóteret, hanem egy elfogadható körkörös ferde világítás lesz belőle.

A fénykihasználása sokkal jobb, mint a másik kettőé.

 

Most jön a régi preparáló kondenzor. Ennek az áteső lencséje mattosított és zöldre van festve, nem tud rendes Köhler világítást. A rekesz leginkább a fényerőt szabályozza. Viszont sokkal kisebb a fényerő különbség a világos és a sötétlátótér mód között, lehet kombinálva is használni. Tehát 3 üzemmód van:

1. rekesz kinyitva, a közepe behajtva: sötétlátótér.

2. közepe kihajtva, rekesz lehúzva: világos látótér. Zöldes színe van a képnek

3. közepe kihajtva, rekesz nyitva: a rekesz nyitásával elkezd a ferde fény is játszani.

Jó lenne egy centrálható tartó. A képeken nem folt rendesen centrálva, aminek az az érdekes következménye volt, hogy a kondenzor magasságának az állításával ferde megvilágítást is lehet kapni (7. kép)

 

 

És végül a Siedentopf-kondenzor. Na ez egy nagy varázslás. A varázsigéket tudom, de a megfelelő kombinációt nem sikerült kitalálnom, hogy előbújjon a szellem a palackból.

Három dolgot lehet állítani, ezek kombinációjából kéne valami jót kihozni:

1. Az egyik kar a rekeszt zárja, és ezzel együtt mozgat kifele egy foltszerű valamit középről.

2. A másik kar a tárgylemezvastagság állító, elvileg azt szabályozza, hogy hova fókuszájon + az NA is változik valószínűleg.

3. A kondenzor magassága.

Itt is mattosítva van valami belül, rekeszképeket nem lehet látni. Nem igazán sikerült egyenletes megvilágítást létrehozni, a 2. és 3. állításával hol jobb, hol rosszabb volt az eredmény.

Ilyenek jöttek ki a 10x-es és a 20x-os objektívvel:

A 40x-es említésre se érdemes.