Már valamikor a napokban megtettem, de az a lényeg, hogy a paleolitikumban  csak az északi szélesség 50 fokától délre élhettek (refugiumokban) az emberek, mivel ettől északra vagy jégpajzs, vagy fagyott talaj volt., élőlének nélkül. 

- A holocén kezdetétől ez kezdett megváltozni, a jégpajzs visszahuzódni, a talaj felengedni s az így egyre élhetőbb területen megjelent az élővilág is, benne az emberrel, akiknek egy része követte a zsákmányállataikat, másik meg megmaradt az őshaza területén.

- Mind a maradók, mind az elvonulók már beszéltek valamilyen nyelven, ami azután egyrészt a népvándorlások, másrészt a vonulás alatt más népekkel való találkozás során változott. 

- Nem történhetett ez másként a  magyarok elődjeivel sem, a vita legfeljebb arról szólhat, hogy hol volt a paleolitikumi refugiumuk, hogy az elvonulók vagy a maradók közé tartoztak-e, hogy utólag kikkel érintkeztek még.  A rénszarvasokkal kapcsolatos fogalmaink teljes hiánya az utóbbi változatra utal. 

- A refugiumok közül a Kárpát-medence, D-Kaukázus, Közép-Ázsia jöhet szóba, személyesen az elsőt preferálom; ebben az esetben a magyar az őslakosok nyelve is lehetett, a többiben már kérdéses; az elvonulóknál - mivel ők eleve csak szomszédsági viszonyban lehettek a maradó őslakosokkal - a nyelvük egyre jobban eltávolodott idővel, legfeljebb csak nyelvtani szerkezetbelileg s egyes szavakban őrizte meg a hasonlatosságot; 

- Bár vadlovak a K-medencében is éltek a holocénban, de a lótartásra nincsenek adatok korai holocénból, ez valószinübb a közép-ázsiai terült esetében. a kulturális/etnográfiai jellemzőkre nem térnék ki, mivel ezekre is csak a legutóbbi évezredből lehetnek megbízható források; 

- A feltehetően a magyarsággal rokon népek folyamatos megjelenése a K-medencében is utalhat arra, hogy számukra ez a terület valamiért különös fontossággal bírhatott. 

A paleogeogréfiai és paleofaunisztikai, arheológiai állításokon kívül, a többi csak feltételezés, d levezethetőek az előbbiekből.. lehet megkövezni!