"Ioannész Kinnamosz úrnak,

a császári titkárnak ethopoiiája:

Mit szólna egy festő, ha Apollont babérfa-táblára festené,

és a tábla nem engedne neki?"

 

 

 

Engem érdekelnek az ókori mérnökök teljesítményei, technikái. Az ókori építész céhek, főleg azok melyek a nagy templomok építéséért voltak felelősök, Nyugattól Keletig, a Collegia, a Dionüszoszi Mesterek, a Bizánci Tesvérek vagy a Héliupoliszi Testvériség sok mindent titokban tartott, egyfelől a technológiát, másfelöl az építmények jelentését, ezotériáját, a beleépített tudást.

Plutarkhosz a nagy műveltségű görög pap írta: "Félő volt a szám és alak törvényeit a nagy tömegnek odadobni... mert a teremtés legbensőbb titkait érintik."

A tömbök emelésének technikája az alexandriai görög feltalálók (mint Héron is) és a római hadi mérnökök után vált úgyszólván majd nyilvános tudássá. Ókori egyoszlopos emelődaru képe ismert a Haterii-sír egyik domborművéről, ami az i.sz. 2. század elején készült (lásd lentebb). Azt is tudjuk, hogy a görög és római mérnökök már használták a drótkötelet a nagy súlyoknál. Valószínűleg már Arkhimenédész is használta, aki az alexandriai Nagy Könyvtárban tanult és akinek a fülében folyton a szirének énekeltek...

Természetesen a kolosszális kőtömbök emelése más technológiát kíván, mint a vontatása. Itt ez utóbbi lehetőségről rendszeresen, periodikusan feltűnik valaki és arról akar beszélni.

Vitruvius római utásztiszt és építész különböző emelődarukat is leírta, így a bak-, ollós-, kerekes- és forgódarukat. Magyarul kétféle fordításban is meg van Vitruvius építészetről szóló könyve.

http://remacle.org/bloodwolf/erudits/Vitruve/livre10.htm

Az alanti három kép Vitruvius könyvének 1673-as és 1791-es kiadásaiból valók:

 

A neten sok kép található a római mérnökök által konstruált emelődarukról. Íme néhány:

 

Ezekre a gigászi római épületekhez feltétlenül szükség volt. Meghajtásuk néha állati, néha emberi erővel történt, rabszolgákat vagy foglyokat taposókerekekkel dolgoztattak. Még olyan egyoszlopos emelődaruk is voltak, amilyeneket manapság nagy városokban, a magas tornyok, házak építésénél használnak. A taposókerekes daruk, mivel a kerék maga is nagy, akár 6 tonnás tömbök is emelhetők voltak. Azonban...

 

Theodorik ravennai síremlékének fedőlapja egy 276 tonnás kőlap, amit nem a nehézkes „egyiptomi” módszerrel emelték a tetejére, azaz betemették a templomot, majd a fedőtömböket, mintegy rámpán a helyükre húzták. https://photos.wikimapia.org/p/00/07/62/95/17_big.jpg

Ugyanis a ravennai fedőlapon körben van 12 kengyel, ami egyértelműen az emelést szolgálta (fülenként 23 tonnát kellett elbírnia), és 11 m magasba kellett emelni. Pieter Coll írja: „Az emelés csigasorokkal, vitlákkal, emberi vagy állati erővel és a daruk együttes erőfeszítésével történt. Amikor a követ sikerült egy kissé felemelni, gerendákat tettek alája. Így ment az emelés gerendáról gerendára mindaddig, amíg elérték az egyébként kész síremlék magasságát. Az utolsó gerendákat a síremlék irányába helyezték el. Ezek egyúttal sínként szolgáltak az egyenletesen kerekre faragott fatörzsek számára, amelyeken a fedőlapot végül mai helyzetébe tolták.” (A 20. századi nagy kikötői daruk képesek lettek 200-250 tonnás emelésekre, igaz a mai mérnökök már képesek kifejezetten több ezer tonnás daruk konstruálására is).

 

https://arts.st-andrews.ac.uk/trajans-column/uploads/TC-gen-LW-4.jpg

Rómában az i.sz. 113-ban felállított Traianus-oszlop 38,7 m magas (beleszámolva az alatta lévő 6 m magas emelvényt is), amit 20 db 32 tonnás márványhengerekből raktak össze. Ráadásul az 53,3 tonna súlyú oszlopfőt 34 méter magasra kellett emelni. Hogy erre milyen darut használt damaszkuszi Apollodórosz, az oszlop építője, azt még nem tudni ma sem!

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=148472421&t=9000303

Baalbek Heliopolitanus templomának gigászi oszlopait ugyanígy kellett kőhengerekből összerakni, s ha ez nem volna elég, a koszorúgerendák is óriásiak. A 20 méter magas oszlopok 3 kőhengerből állnak, melyek súlya egyenként 40-60 tonna! A rajtuk nyugvó architrávok egyenkénti súlya is 55-60 tonna: és 8 lyuk van ezeken a megfogó karoknak/kampóknak, azaz mindegyike 7,5 tonnát kellett emeljen. A templom tetőgerince 35 méter magasban volt, amire egy hatalmas szobrot emeltek…

Héron nagy súlyok magasba vitelénél toronyépítést javasolt négy nagy árbocrúddal. Ragette szerint itt azonban nem darut/darukat, hanem csigákat, emelőket és az építészetben ismert ún. Lewis-kulcsos módszert alkalmazták fenn az oszlopok tetején kialakított állókon. Érdekesnek tartja Ragette, hogy egy baalbeki arab fordította le saját nyelvére Héron Mechanikáját s az így maradt fenn. Mintha a könyv nemzedékről nemzedékre hagyományozódott volna Baalbekben.